2009. június 5., péntek

Kötözött, suhintott táskaleves

Változik az ember. Mert megmondom őszintén, néhány évvel ezelőtt még nem igazán értékeltem az ilyen egyszerű paraszti ételeket. Ma már viszont annál többre tartom őket, keresem ezeket a recepteket. Talán ez a kenyérsütésnek is köszönhető, szeretek régi szokásokról, receptekről olvasni, és a kenyér, a kemence mellett mindig felbukkan egy-egy régi recept is. Nagyanyáink leleményessége, ahogy a néhány hozzávalóból fantasztikus ételeket varázsoltak az asztalra, mindig lenyűgöz. Szerintem ezeket a recepteket őrizni kellene, tovább adni gyermekeinknek, még akkor is, ha már nem oly divatosak. Ráadásul, soha nem lehet tudni, mikor jönnek olyan idők megint, amikor ezekhez az olcsó, egyszerű ételekhez muszáj nyúlni.
Ez a leves a környékünkről, azaz Hódmezővásárhelyről való. Itt készítették ezt a nagyszerű ételt, a férjem teljesen oda volt érte.
Hozzávalók:
  • 4-5 szem krumpli
  • 2-3 szál répa
  • 2 szál gyökér
  • zeller
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 2 g fokhagyma
  • só, bors, őrőlt kömény
  • karikára vágott kolbász
  • 2 ek. zsír
  • 1 kiskanál pirospaprika
Tésztához:
  • 1 tojás
  • liszt
Egy egészen egyszerű krumplilevest teszek fel főni, pirospaprika nélkül. A kockára vágott zöldséget, az egész hagymát, fokhagymát annyi vízben teszem fel, amennyi jó bőven ellepi, ha felforrt, beleteszem a fűszereket, mehet bele egy szem paradicsom, zöldpaprika is. Módosabbra vettem a receptet, tettem bele néhány karika kolbászt.
Egy tojást felütök, teszek bele pici sót és anyni lisztet, amivel rugalmas, jól nyújtható tésztát tudok gyúrni. Ha géppel végzem a nyújtást, akkor keményebbre dolgozom. Egész vékonyra kinyújtom,szinte áttetszőre, majd egy kb. két ujjnyi csíkban megkenem olvasztott zsírral (liba vagy mangalica), megszórom frissen őrőlt borssal, és félbehajtom. Kb. egy ujjnyi csíkot kapok, amit levágok a többi tésztáról, így egy szalagom lesz. A szalag végére csomót kötök, de csak lazán, hogy könnyen át tudjon főni, de azért ne is essen majd szét. A kész masnit levágom és folytatom a csomózást. Addig készítem, míg az összes tészta elfogy.
Mire végzek az egésszel, a zöldségek is megfőttek, beleteszem a tészta masnikat és azokat is puhára főzöm. És most következik a suhintás. Felmelegítem a zsírt, pirospaprikát szórok bele, gyorsan elkeverem, majd a levesbe öntöm. Ha öntés közben suhan az étel, akkor lesz jó a leves.
Én egyébként a jó szegedi halászlét is így színezem meg a paprikával és tényleg mindig suhan egyet.

22 megjegyzés:

Brigitta írta...

Szia Limara!

Igen,erre nagyon gyakran találkozik ilyen levessel az ember,azt hiszem még valamelyik étteremben is lehet rendelni.Anyósom is gyakran főzi,de a tésztába tesz egy kicsi túrót,mintha derelyét készítene.Azt kevés zsíron megpirítja,és külön szedjük a levesbe,nehogy elázzon.
Nálunk túrós táskaleves a neve.

Én gyakran főzök egyszrű zöldséges tészta levest,így suhantva,nekem nagyon ízli.
A látványról ez jutott eszembe!!:))

Wise Lady írta...

No ez csuda!

JD írta...

Csak ámulok és bámulok! Köszi! :)

Gabah írta...

Bizony ám! De nem csak hogy továbbadni gyermekeinknek, hanem jól beilleszteni az összes magyarországi étterem étlapjába! Szerintem milliószor többet érne egy-egy igazi, régi magyar leves bármelyik valamire való étterem kínálatában, mint százezer szent Jakab kagyló!

Nizam Al-Molk írta...

Jó környék ez a vásárhelyi igaz?

Olvasgattam a receptet, és felmerült a lelki szemeim előtt egy mókás variáció;

Odáig minden rendben hogy a tésztát kinyujtod, de ott megállsz egy pár percre, és egy tojást felversz, túrót morzsolsz közé, és kedvenc fűszereiddel ízesíted. Például sóval, kevés piros paprikával és persze bőségesen tárkonnyal. Azután az egészet közepesen krémes állagúra habosítod, majd kis kupacokat pakolsz belőle a tésztára. Annyi helyet hagysz a tészta szélénél, hogy majd rá tudd hajtani a kupacokra, majd derelyevágóval szépen félkörben kivágod, így szép kis cakkosszélű batyukat kapsz, akik mehetnek a levesbe. Azt hiszem hét végén megpróbálom...

napmátka írta...

Nagyon klassz étel, s igazán laktató is lehet a tésztával.
A suhanást meg próbálom elképzelni (a forró zsiradéktól lenne, ahogy találkozik a levessel?)

Palócprovence írta...

Nagyon látványos és biztosan finom. Már tudom is milyen levest főzök holnap...:))

Brigitta írta...

Napmátka,igen,onnan a szó eredete,de nagyon kell vigyázni,és gyorsan cselekedni,mert megéghet a paprika.

Limara,bocs,hogy belekotyogtam/pirulás!/
Én amikor gombócot készítek,akkor hagyok tésztát mini gombócnak,egy kis zöldségleves alapot készítek,és abban főzöm meg a kis gombikat.A végén jöhet a suhantás.Isteni "karmolós"íze lesz.

Makka írta...

Anyu anyja csinált hasonlót, azt hiszem, nem használt paprikát, és inkább zöldségleves jellegű volt, ő görcslevesnek hívta. A levesből kimaradt "görcsöket" lerakta zsírozott tepsibe, meglocsolta tejföllel és megsütötte.

Kata írta...

Limara!Az Édesanyám is gyakran főzött ilyen levest.Vásárhelyen nőtt fel Ő is.Volt amikor egyszerűsített rajta kicsit,gondolom idő hiánya miatt,nem tésztát,hanem galuskát szaggatott a levesbe és a zsiradékba a pirospaprika mellé egy picike zúzott fokhagymát is tett.A Brigi által írt variációban is sokszor ettük.Nálunk is asztalra kerül időnként.

trinity írta...

Olyan helyes kis masnik:))
A krumplileves alapból finom, ez még különlegessé is teszi!!

duende írta...

Nagyon klassz! Tetszik! :)
hasonlít kicsit a nagyanyám készítette krumlilevesre, csak abban nem ilyen tészta volt.

Nagyon jópofák ezek a masnik! :))

És én is nagyon szeretema régi, egyszerű ételeket. Össze kéne szedni ezeket. Ha én lennék a VKF kiíró, biztosan ilyen fordulót hirdetnék meg... :)))

Névtelen írta...

MUSZÁJ!!!!

Elnézést :(

Gyakran jövök hozzád,kedvenceim között vagy, de erre muszáj volt felhívnom a figyelmed.

Limara írta...

Kedves Névtelen!
Köszönöm, természetesen tudom, hogy MUSZÁJ, a kapkodás megbosszulja magát, úgy látszik. Még jó, hogy ilyen figyelmes olvasóm van!

Brigitta! Nizam! Ez a túrós töltelék nem lehet rossz, én pirított morzsával is hallottam már tölteni a tésztát vagy pirított hagymával.

Gabah! Milyen igazad van! :))

Duende! Erre gondoltam én is, miközben írtam a bejegyzést! :))

Palócprovence írta...

Nagy sikere volt a levesednek! Köszi! :))

Limara írta...

Szívesen! Egészségetekre!:))

KataKonyha írta...

Békésen ezt kötöttgaluska levesnek hívják, anyósom a gyerekekkel együtt készítette, amikor még kicsik voltak.

Névtelen írta...

Szia Limara!

Ez a leves nagyon finom lehet.Hallottam már róla csak nem tudtam,hogy kell. Én is makói vagyok.
Gratulálok nagyon ügyes vagy!
Üdv.Dinamika

Limara írta...

Szia Dinamika!
Köszönöm szépen! :)
Ismerhetjük egymást? :)

Anna Horváth írta...

Ugorjunk egy megyével tovább, nálunk Szolnok megyében tekert-táska, vagy kötött galuska levesnek volt a neve, nagyanyámtól tanulta édesanyám, már én is megtanítottam a lányomnak. Nagy fazék zöldségleves darabolt - nem karikára vágott - zöldségekkel vöröshagyma alapra. A vékonyra nyújtott tésztát meg kell kenni egy kis rózsaszínre pirított vöröshagymás zsírral, megszórni apróra vágott petrezselyem zölddel, kevés borsot ráőrölni frissen és kis grizzel is meghinteni. Középen kettévágva kér rudat tekerni szorosan, azokat kb 8 cm-es darabokra vág ni és megcsavarni . (nem kötjük, csavarjuk, ezért tekert táska) A kész zöldséglevesbe főzni lassan, hogy a belseje is megfőjjön. Szombati levesünk volt, egytál étel, húsvét után az elrakott sonkalével. Nem lehet eleget készíteni belőle.

iri írta...

Szia Limara!
KOSZONOM, KOSZONOM!
Pont a napokban emlitettem a ferjemnek, hogy mindig ilyen levest fozott a vasarhelyi nagymamam, amikor nagy csaladi osszejovetel volt, es hogy mennyire sajnalom, hogy anno nem kerdeztem meg tole a receptet...
Erre ma bongeszem a leveseket es mit talalok nalad!!???
KOSZONOM!

wanda írta...

Jaj, ez a leves nagyon finom! Vásárhelyi lévén kiskorom óta készül rendszeresen nálunk, nagyon szeretjük.:)