2010. február 19., péntek

Sós foszlós kalács

Képzeljétek, egészen különleges kéréseket kapok időnként, amiket én házi feladatnak neveztem el.  Egy részével nincs gond, a receptek megvannak, csak a blogra nem kerültek még fel. Ezeknek  igyekszem is mihamarabb eleget tenni. De vannak nagyon izgalmas kérések, régi elfeledett receptekről, amiket valaha a nagyik sütöttek. Ilyen pl a grízes kalács, harmonika kalács, vagy a szegedi kifli, amit annak idején a Virág cukrászdában lehetett kapni. Sajnos recept nincs ezekről, és a neten sem találni róluk semmit. Így igyekszem a kedves olvasót faggatni, minél több részletet előcsalogatni, majd kísérletezni.
A szegedi kifliről van némi emlékem szerencsére, és azt hiszem egészen jó eredménye lett az első kísérletnek, hamarosan hozom is.
Ilyen kísérlet eredménye lett ez a sós foszlós kalács. A feladatnak végül nem felelt meg, de nagyon finom, foszlós kalács lett belőle, így szeretném veletek megosztani.


Hozzávalók:
  • 40 dkg finomliszt
  • 10 dkg BL 80 liszt
  • 2 tk. só
  • 1 tojás
  • 1 ek. mangalica vagy libazsír
  • kb. 3 dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 2 dkg élesztő

Kenéshez:
  • 5-6 dkg mangalica vagy libazsír
Fél dl langyos tejben elkeverem a cukrot, az élesztőt és egy evőkanál lisztet. Kb. harminc percig hagyom állni a kovászt.
Egy nagyobb tálba szitálom a lisztet, közepébe mélyedést készítek. Ide teszem a sót, a tojást, a langyos tejet és a kovászt. Elkezdem dagasztani, mikor összeáll a tészta hozzáadom a zsírt is. Alaposan kidolgozom, míg szép hólyagos, közepesen kemény tésztát kapok.
Kelesztőtálban duplájára kelesztem.
Miután megkelt enyhén lisztezett felületre borítom a tésztát, három egyforma részre osztom. Egyesével kinyújtom kb. 2mm vastag, téglalap formára. Megkenem őket zsírral, majd feltekerem mint a beiglit. Hármas fonással megfonom.
Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, hagyom ismét duplájára kelni, ez kb. 45 perc.
Ez alatt a sütőt előmelegítem 180 fokra.
A megkelt tésztát felvert tojással lekenem és kb. 30-35 perc alatt készre sütöm.
Rácsra teszem hülni.

12 megjegyzés:

Thrini írta...

Nagyon szép, nem is gondolnám, hogy sós. Húsvétra remek lenne egy ilyen csoda...

erika írta...

Nagyon szép kalácsot alkottál!! külön köszi, hogy a recepted "elvezetett"az Áprily L. versig.

napmátka írta...

Egyetértek, remek lehet húsvétra is, de az édes változatnak sem vagyok ellene! Nagyon szép lett!

libi írta...

A Nagyában még most is van szegedi kifli. :)

DiKey írta...

Nekem meg az a "bekebeli vajas kifli" piszkalja a fantaziamat!:))

Viki írta...

De mi az, hogy nem felelt meg? No ide nekem egy nagy szeletet belőle. Nagyon is jól néz ki, s tényleg elképzelhető húsvétra egy kis sonkával :))

Raindrop írta...

2 jó nagy vastag szeletet kérek! Egyiket most megeszem, a másikat reggel! Köszönöm!

szepyke írta...

Végre, végre!:)

Hmmm... mit is ennék hozzá?
Sonkát? Ok, legyen!:)

Terike írta...

Nagyon szép és érzem az illatát!!
Megsütöm!

Limara írta...

Köszönöm szépen!:))
Hugicám! Hozzál legközelebb:))
DiKey! Fent van a vajas kifli:))

Amy's írta...

Csodalatos finom dolgokat mutatsz nekunk , koszonom szepen.
Ha mar kutatsz a nagyik idejebol valo dolgok utan , amire nekem faj a fogam az a "pacsni".
A 60as evekben teljesen megszokott volt mindnehol lehetett kapni.
Manapsag lehet vasarolni "pacsnit" a Fehervari uton levo nagy mallban ( nem tudom a nevet ) es a hengermalom utca elotti kis teren egy pincurka kis peksegen DE az nem ugyanaz mint amit mi szoktunk anno enni , mert ez inkabb puha es dagi az pedig inkabb kemeny volt es nem foszlos.
Hasonlitott allagaban a perechez.

Limara írta...

Köszönöm szépen! :) Van az oldalon pacsni recept!:)
http://limarapeksege.blogspot.com/2009/03/pacsni.html