2010. október 20., szerda

Héjában főtt krumpli paprikás zsírral


Néhány nappal ezelőtt ha jól emlékszem a facebook-on tette fel valaki a kérdést, melyik étel az ami a szülői házhoz köt. Néztem a válaszokat, töltött káposzta, amit anyukám készített, pörkölt apukámtól, stb... Bár anyukám nagyon jól főzött, el voltunk kényeztetve, nekem ez az a nagyon egyszerű héjában főtt krumpli jutott eszembe. Apukám nagyon szerette, gyakran készítette hétvégeken reggelire. Gyönyörűen megterítette az asztalt, közepén egy tál gőzölgő krumpli, paprikás zsír. Ha volt kedve sült hagymát is készített, máskor csak hagymasalátát. Az egyetlen gond az volt, hogy ő korán kelt, nagyon korán. Így a krumpli is korán készült el, és nem volt kegyelem, felébresztett minket. Mi persze morogva ültünk az asztalhoz, duzzogva ettünk. Bárcsak moroghatnék még neki, csak egyetlen egyszer..!
Tegnap este főztem krumplit, készítettem paprikás zsírt, lilahagyma salátát. A kisfiam ámulva nézte, mi ez anya, ilyet még nem ettem. Ha láttátok volna, milyen jóízűen ette ezt az egyszerű ételt! Nagyon finom, nagyon finom....... nagyon nehéz kaja anya..!

37 megjegyzés:

Eszter II írta...

Tudom, hülye kérdés, de paprikás zsír = zsír megmelegít, paprika belekever?

Limara írta...

Igen, igen! zsírt melegítek és bele egy kis paprika!:)

Névtelen írta...

Na, ez az első alkalom, hogy egy "recept" olvasásakor sírva fakadok. Gondolom nem nehéz kitalálni, melyik résznél buggyantak ki a könnyeim.... (mondhatom, nem a hagymasaláta "hatására") Emlékek....
De mostmár mosolygok! :-))
Köszi, Limara!
Üdv.
Éva

4Gyerek írta...

ez az. nem muszáj gürcölni órák hosszat a konyhában egy jó szóért, elismerésért.
zsír miatt valóban nehéz, de némi savanyú káposztalé kortyolgatása csak úgy mossa le a gyomorig a nyelőcsövet.

Györgyi írta...

hát nekem van egy eléggé válogatos fiam és múltkor magyarázta,hogy ő olyan kerek krumplit kér kenyérrel.. de nem tettre hozzá a piroszsírt és nem jöttem akkor rá mire gondol,ha nem később főztem és oda tettem elé akkor kiáltott fel,hogy ez az anya a kerek krumpli kenyérrel...úgyhogy a fiatal generációnak is be jön..

Mónika írta...

Szia Marcsi!
Úgy látszik egy hullámhosszon vagyunk:)Nálunk ez a mai ebéd,bár én még készítek hozzá főtt tojást,meg sütök még jó kis házi füstölt szalonnát:)))Nekem is gyerekkori kedvenc volt mindig:)

Anikó írta...

Nálunk meg úgy volt, hogy sütőben a krumplit héjjában megsütötték, forrón meghámozták, kettőbe vágták, vajdarabot raktak rá, az persze olvadni kezdett, megsózták, és savanyúkáposztával ettük. A savanyúkáposztát megvagdalták, hogy rövidebb legyen, egy fej hagymával,amit apróra vágtak összekeverték, egy loccsintásnyi olajat adtak hozzá és egy kevés pirospaprikát és az egészet jól elkeverték. Valami isteni finom volt, a vajas, forró, főtt krumplival.

Névtelen írta...

Nálunk ez nem főtt, hanem héjában sült krumpli volt, konyharuhába bugyolálva, és leggyakrabban a nagymamán készítette, vacsorára. Jó volt hozzá a sült zsír, esetleg kolbász karikák, szalonna, és persze lila hagyma.
Szólok is anyukámnak hogy hozzunk össze újra egy ilyen estét, köszönöm az ötletet, és hogy előjöttek az emlékek.

T.

Macus írta...

Nálunk is rendszeres vendég volt ez a finomság. Igazából a héjában sütöttet én jobban szerettem. A múltkor ChefViki arról írt, már akkor erős nosztalgiám támadt. De a mostani bejegyzéssel teljessé tetted. Azt hiszem, hétvégén nálunk is lesz, savanyú káposztával.

Cinkepiri írta...

Mi is úgy ettük gyerekkoromban hogy a sütőben megsült, Nagyi kiszedte ruhával takart szakajtóba.
Mindenki magának pucolta a krumplit. Volt hozzá kacsazsír, sósszalonna, párszor kolbász, néha tejfel.Leggyakrabban csak zsír. Meg természetesen a saját lábunkkal taposott savanyú káposzta, hagymasaláta.

Olyan jó volt!

Raindrop írta...

Hm, milyen érdekes...
Nekem is apukámhoz krumplizás fűződik.
Ő sütőben megsütötte, behozta konyharuhába bugyolálva. Hozta mellé a vajat, a hagymát, a sót, és odahívott. Gyártotta nekem a katonákat. Krumplikarika, vaj, só és rá a hagyma.
Soha nem fogom elfelejteni ezeket az estéket!

csipkebogyo írta...

Ezt nálunk is apukám készítette, és igen ez az egyszerű étel az otthont jelenti.Már adtam én is a családomnak, mindenkinek nagyon ízlett.

Limara írta...

Köszönöm!:)
Olyan jó, hogy egy ilyen egyszerű étel mennyi emléket elevenít fel..:))
Igen, nálunk is volt a héjában sült is, ahhoz kacsa vagy libazsír járt. Az apu nagyon szerette a fagyos fehérszalonnát őrőlt paprikába megforgatni és azt falatozni hozzá:))

FKriszti írta...

Mi "hajába sült krumplit" ettünk, tejfölös-paprikás túróval, zsírral........ Nálunk ez pénteki vacsora volt.Nem az apukám készítette , de az emlékhez Ő is hozzátartozik.És ha Ő eszembejut, akkor könnybelábad a szemem....
Most már a gyerekeimmel esszük, de ők vajjal, sajttal szeretik.

Aledi írta...

Nálunk is "hajában sült", mi vajjal, és káposztalével ettük:)
Érdekes, én is azt tapasztalom, hogy a gyerekek gyakran a legegyszerűbb ételeket szeretik. Nálunk a sima fasírt ünnepi kaja számba megy :)

Éva írta...

Nálunk a főtt változat volt, de vajas kenyérrel és szalonnávan, lilahagymával. Amikor már nem tudtuk kitalálni mit együnk, anyu kiment a konyhába megfőzte a kruplit és hozzá finom ízes teát.

Isteni volt. A lányom imádja, a férjem nagy szemeket meresztett rám " krumplit kenyérrel" és előszedte hozzá a hűtőből a sonkát meg a sajtot....

Boboce írta...

Jaj, micsoda emlékek ......... :)))) nagyon jó ilyeneket felidézni! Köszönöm...!!!

Edó írta...

Limara,nagyon szépen írtál!Örülhetsz,hogy anyukád felkeltett,gondosan reggelit készített..sajnos én nem is emlékezhetek anyukámra.Viszont tudom róla,hogy istenien főzött,főtt túrós krumplit rendszeresen ettünk és eszünk most is,egy csésze aludt tejjel,hagymával.

libi írta...

De jó is volt! Hogy hiányzik! :((

jehudit írta...

Ó, igen! Pont így, de téli estéken vacsorára. Ha mama cifrázta, akkor egy pici fokhagymát is tett a paprikás zsírba. Az milyen jó volt! A sütőben sült krumplit meg sósan, vajjal, hideg tejjel ettük.

Kati írta...

Itthon is volt nagyon finom apu-reggeli. Kolbászleves :) A jófajta füstölt házi kolbászt főzte meg Apu vízben. Kenyérrel, mustárral ettük, és még a léből is kanalaztunk hozzá. Nem eszünk már kolbászlevest lassan 17 éve :(

jutka írta...

Nekem is csodálatos emlékeket elevenítettél:) Amikor még a gyermekeim kicsik voltak egyik téli reggelen arra ébredtünk, hogy gyönyörűen esik a hó ekkor párom leporolta a szánkót, én addig bedobtam a sütőbe a kóstolóba kapott hurkát, kolbász mellé a hajában sütendő krumplit mire átázva átfázva hazaértünk a víztoronynál szánkózásból pont készen volt az ebéd:), és az egyébként nagyon válogatós lányom is jóízűen ette, mellé csípős paprika vagy ecetes uborka és puha kenyér.Gondoltan talán elkészítem a télen az unokámnak is.Köszönöm Marcsi!

Melinda írta...

Így még sosem ettem,de biz isten ki fogom próbálni. Nálunk a héjában sült krumplit héjjal együtt ettük (persze gyerekként sokszor meghámoztuk) finom abált szalonnával és lila hagyma salátával vagy besózott fekete retekkel. Én most már főtt tojást is készítek hozzá. :) Nagyon szeretjük. Remélem,ha a kisfiam elég nagy lesz már hozzá ő is szeretni fogja. :D

Dora írta...

Isteni "recept" koszi!:) Egy londoni magyarnak elindult a nyalelvalasztasa a recept olvasasa utan..(bar erdekelne a hagymasalatad is..csak hagyma esetes leben?) Koszi,koszi,koszi!:)

Aniko írta...

Milyen jò a gyermek korunkra visszaemlèkezni!!
Apukàm hagymàs tojàsos krumplit kèszitett mindig. Nagyon ritkàn eszem de ha sor kerul rà o mindig eszembe jut...
Szia!

Névtelen írta...

Nekem is ez az étel jut eszembe, arra a fent említett kérdésre. Nálunk minden szombaton ez volt a reggeli. Télen gyakrabban volt a sütőbe sütött konyharuhába csavart változata. És ez még abban fokozódik, hogy a nagymamám is ilyen reggeliket készített. Olyan jó emlékezni. :)
Köszi!
Klári

Boroka írta...

Nalunk is, mint masoknal a hejaban sult valtozat volt a krumpliszezon elso jele. Ugyanis Anyukam sokszor ujrumplibol csinalta, ugy volt az igazi. Ja, es persze a friss, ropogos kenyeret elfelejtettem. :) Es mindig sulthagyma volt melle. Pont a hetvegen csinaltunk es esett olyan jol.
Viszont Borsodban a Ferjem nagymamaja mar fozte a krumplit, amit frissen asott ki elotte a kertbol, megsozta es rezson megpiritott kenyeret adott melle.
Jaj, Limara, koszonom, hogy ismet felelevenitetted ezeket az emlekeket. :)

Mariann írta...

Kedves Limara!
Én simán vajjal sósan fogyasztom, kenyér nélkül, és mi is nagyon szeretjük.
Régen szerettem volna már megkérdezni, hogy a pengével megmetszett kenyerekhez milyen pengét használsz? Van valami spéci pengéd, vagy csak sima zsilett, mert én a késemmel nem tudom olyan szépre metszeni a kenyereimet.
Puszi!

Gigike írta...

A bejegyzésedről nagymamám jutott eszembe.....mikor kislányként a nyarakat náluk töltöttem.Igen ..ő is korán kelt és korán ébresztett engem és az unokatesómat.A frissensült szalonna illatával a friss ropogós kenyér,házi paprika paradicsom-és mindig friss tea.Sajnos már Ő sincs közöttünk...
De a héjában sült krumplit ő szerettette meg velem! Vajjal,tejföllel...

De ki fogom próbálni a Te változatodat is! :)

Ági írta...

Szia Limara!
Mi is gyakran ettünk ilyet vacsira.Nálunk verömbe sült krumpli volt a neve,ugyan úgy paprikás zsírral, valamint sózott lilahagymábal, füstölt szalonnával készült!Az én gyerekeim is nagyon szeretik.

Garffyka írta...

Főleg Mamimnál ettem ilyet ... ehhez az ételhez hozzátartozik az ő konyhájának a hangulata, a téli esték illata, a varrógépének kattogása ... Szegény emberek étele, szoktuk mondani, aztán jóllakottan, zsírtól, vajtól fénylő szájjal meg azt, hogy sose legyen rosszabb ételünk ...

ChéfTündér írta...

Nemhiába, no, egy vidékről származunk!! nálunk is sokszor volt ez - főleg téli esték - vacsorája. "hajában főtt krumpli" volt a neve. A zsír pedig annyiban módosult, hogy kis lábosban felmelegítettük, nagyon apróra vágott fokhagymát dobtunk bele (nem megégetni!) és só, piros paprika. Ez jó forróra melegítve és az asztal közepére téve.... krumpli felszeletel és mártogattuk mindannyian egy láboskába!!! szóval ezért is jó emlék ez szerintem, mert ritka már az ilyen hangulatos közös étkezés sokaknál! Itt baranyában már "elrontották" és szalonnát meg hagymát esznek hozzá....én azért még becsempészem ezt a forrósított fokis-paprikás zsírt hozzá! Köszi Limara a kellemes élményt!

Olgis írta...

Szép emlékeket idéztél fel. Elérzékenyültem. Az Édesanyám is így csinálta. Én is szoktam készíteni.Héjában sült krumplival. Üdv.Olgis.

Limara írta...

Igen, igen, én is úgy szerettem, mártogatni a kislábosba és harapni a krumplit....:) :)

Limara írta...

Olgis! :) :)

karasz írta...

Nálunk ez a parasztvacsora, havonta egyszer biztos van, szalonnával, bácskai hurkával turbózva. Sokszor szülinapok alkalmával is ezt kéri az ünnepelt:) A múltkor a barátnőim mikor jöttek, ilyet csináltam gyorsan. Először nézték csak mi készül, aztán akkora zabát rendezett a társaság, hogy öröm volt nézni.

Gizella2010 írta...

Ma egész este sírós hangulatban voltam, mert Szegedröl halálhírt kaptam telefonon. Egy távoli rokon költözött jobb világba, sajnos túl korán, itt hagyva férjet fiakat, unokákat és másokat akik szerették.

Mást keresve az oldalon becsöppent elém a fött krumpli paprikás zsírral, lilahagyma salátával és a héjjában sült krumpli apró vajdarabokkal vacsorákra és mind a kettö puha kenyérrel és mind a kettöt édesapám készítette. Nálunk hetente volt hol az egyik, hol a másik, mert eléggé szegények voltunk. Jó volt a sok aranyos hozzászólást olvasni és a végén a sírás is utolért és végig sírtam az összeset. Lassan 56 éve élek külföldön, de néha erösebben kap el a honvágy, mint ma éjjel is. Most már tudom mi lesz holnap a vacsorám. Jó éjt és szép álmokat kivánok mindenkinek :) Éva Stockholmból