2010. december 27., hétfő

Sulivár

Remélem, mindenkinek kellemes teltek a karácsonyi ünnepek. Nálunk elég zajos, nyüzsgős volt, Szenteste és mindkét napján is vacsora illetve ebéd vendégeink voltak, rengeteget főztem, de ez így volt jó. De most pár napig nem akarok süteményről, ételcsodákról olvasni, írni meg végképp nem. Viszont van néhány elmaradásom, amikről szívesen mesélek.
Még november szombatjain került megrendezésre a helyi iskolában a Sulivár elnevezésű programsorozat. Minden szombaton más tagintézmény került sorra. Ahogy a szlogen is mondta: Szombatonként megnyitja kapuit minden kalandra vágyó nagycsoportos úrhölgynek és lovagnak a Sulivár! Azaz a leendő kis elsősök ismerkedhettek játékos formában az iskolákkal. Az iskolák maguk dönthették el, milyen programokat készítenek az óvodásoknak, a lényeg, hogy egy vár keretébe illeszkedjen. A kisebbik fiam egyik tanárnője keresett meg, hogy volna-e kedvem egy közös perecsütéshez a gyerekekkel. Örömmel mondtam igent. Az iskolában öt helyszínen várták a kicsiket. Mi a piacteret keltettük életre. Először a zöldség és állatvásárt nézték végig az ovisok. A terem egyik sarkába egy zöldségárus pultját rendezte be a tanárnő, alsós kisgyerekek pedig állat jelmezbe öltöztek. Az iskola zeneiskola, a tanárnő ének szakos, minden zöldséghez, állathoz tudott nagyon jó kis gyerekdalt vagy mondókát, megénekeltette a kicsiket. Mire jól bevásároltak meg is éheztek. Így jutottak el a perec sütödébe, aminek az ajtajában kis kukták hívogatták a vendégeket. A betérők kipróbálhatták a perecformázást. Kaptak egy-egy darab tésztát. Először kígyót sodortunk belőle a tekeredik a kígyó dallamára, majd megformáztuk a pereceket. Annyira aranyosak, ügyesek voltak a picik. Amelyikük eddig nem oldódott fel, az itt felszabadult. Apró kis kezeikkel ügyesen formázták a tésztát, szórták a lisztet. Nagyon élvezték, igazán nagy sikere volt. Kifele menet jutalmul mindenki kapott egy frissen sült perecet.
A többi helyszínt sajnos nem láttam, de tudom, hogy volt egy várterem, ahol néptánccal ismerkedhettek, a tornaterem lovagpályává alakult, volt kézműves műhely, ahol rézlapot verhettek, a folyosón még kígyóbűvölővel is találkozhattak.
Szenzációsan sikerült a nap, az iskola, a pedagógusok nagyon kitettek magukért. Érdekes volt látni, hogy mennyire izgultak, hogy minden jól sikerüljön, hogy a kicsik jól érezzék magukat. És a végén a megkönnyebbülést, az örömöt, amikor csak pozitív visszajelzéseket kaptak, a szülők és a kicsik remekül érezték magukat.
Köszönöm, hogy részese lehettem, igazán nagy megtiszteltetés volt számomra!

4 megjegyzés:

Aledi írta...

Édes manók!:) Biztos nagy élmény volt számukra. Azért nem lehetett kis munka ennyi gyerekkel.

libi írta...

Abból a finom perecből tudnék enni most (is)!;-)

foncsi írta...

Limara, boldog karácsonyt nektek! :) Amúgy ez a suliváras dolog remek egy ötlet, múltkor voltam nosztalgiázni a régi sulimnál, ott is ki volt plakátolva. Nagyon szépek lettek a perecek, a gyerekek meg biztos imádták, én alig nőttem ki belőle, szóval még emlékszem rá, hogy annó én is rajongtam pl. a közös mézeskalácssütésekért (még akkor is, ha cukormázban úszott minden:D)

jdudar írta...

Ez egy nagyon klassz bemutatkozás az iskola részéről, mert ezek után biztosan boldogan mennek majd iskolába, a leendő elsősök.

Jó iskola lehet, ha ilyen programokat szervez. Hasonlóról nem is hallottam még.

nagy élmény lehetett a kicsikkel perecet sütni, néha én is vágyom rá, h a nagy fiaim néha lehetnének ekkorák, h együtt süssünk a konyhában.