2010. február 27., szombat

Tatin torta

Ez a kedvenc téli desszertem. Szinte nincs olyan hét, hogy ne készítsek. Melegen szeretem, épp csak pár percet várok, miután kiveszem a sütőből. Házi creme french-t készítek mellé, de egy gombóc vanília fagyival is ellenállhatatlan. Ennek a híres francia tortának a  történetét gondolom mindenki ismeri. Tatin nővérek egy szállodát vezettek, ahol egyszer véletlenül kifelejtették a tésztát az alma alól. Hogy ne vesszen kárba, a tetejére tették, így sütötték. Nem tudom, igaz-e a legenda, de a torta remek lett.
Legelőször akkor készítettem, mikor megjelent Susan Loomis Ház a Tatin utcán című könyve. Van benne egy nagyon jó recept, amint elolvastam, meg is sütöttem. Bár mennyei volt, nekem rettenetesen édes, így változtattam az arányokon, az egyszerű, de nagyszerű tésztáját viszont megtartottam.
Pár éve vásároltam egy boltban valami tisztítószert és kaptam mellé ajándékba egy teflon tortaformát. Nem kapcsos, de masszív forma, ami tökéletesen megfelel ehhez a sütihez. 28 cm átmérőjű.
Hozzávalók:
  • kb. 2 kg alma
  • kb. 7 dkg vaj
  • 10 dkg cukor
  • csipet fahéj vagy gyömbér
  • 2-3 ek. méz
  • csipet fahéj
  • fél rúd vanília
Tésztához:
  • 20 dkg finomliszt
  • csipet só
  • 10 dkg hideg vaj
  • 5-6 ek. hideg víz
A tortaformát vastagon kivajazom, a maradék vajat vékony szeletekre vágom és elosztom az alján. Egyenletesen beleterítem a cukrot, rácsorgatom a mézet. Megszórom egy csipet fahéjjal vagy gyömbérrel és a vanília kikapart magjával.
Meghámozom az almát. Célszerű keményebb húsú almát választani, de én többször készítettem már Idareddel is. A nagyobb almákat negyedelem, élére állítva sorba kirakom a tortaforma alját. Jó szorosan, végén a réseket is betömködöm kis szeletekkel.
A 170 fokra előmelegített sütőbe teszem, kb. másfél órára. Egy óra után általában megfordítom az almákat, de az is elég, ha csak fóliát terítünk rá, hogy ne égjen meg a teteje. Először levet enged többnyire, de a sütési idő végére gyönyörűen besűrűsödik, karamelizálódik.
Míg az alma sül elkészítem a tésztát. A késes robotgép most is nagyon jó szolgálatot tehet. Belemérem a lisztet, sót, belekockázom a hideg vajat és néhány pillanatra elindítom. Mikor morzsás állagú lesz, hozzáteszem a vizet, annyit amivel gombóccá szedi a tésztát. Fóliába csomagolom és a hűtőbe teszem. természetesen kézzel is el lehet morzsolni.
Másfél óra sütés után kinyújtom a tésztát, kb. 29-30 cm átmérőjűre, csak épp nagyobb legyen, mint a forma. A forró, karamelizált alma tetejére terítem, szélét egy villával benyomkodom, majd megszurkálom, hogy ne tudjon felhólyagosodni. Kb. 20 percre visszateszem a sütőbe.
Miután kész pár percig hagyom a formában, majd egy nagy tortatálat teszek a tetejére és egy hirtelen mozdulattal átfordítom.
Creme frenche házilag:
  • 1/2 csésze sűrű tejföl
  • 1/4 csésze tejszínhab
  • 1/4 tk. citromlé
Nem tudom, mennyire hasonlít az eredetihez, Anna Olsontól származik a recept, minden esetre a Tatin tortához nagyon illik.

2010. február 25., csütörtök

Panírozott hagymakarikák

Annyira szeretjük a rántott hagymakarikát, hogy időnként képes vagyok elfelejteni, mennyire utálom panírozni. A zacskós módszer valamit javít a helyzeten, de még így is kellően macerás. Azt hiszem, először gyorsétteremben ettem ilyet, addig talán nem is hallottam róla. Emlékszem, félve kóstoltam meg, azt gondoltam csípős, erőteljesen hagyma ízű lesz, de nem. A panírba bújtatott hagyma édeskés, lágy íze nagyon tetszett. Az itthoni változat még ennél is finomabb.
Általában 2 közepes fej hagymát, természetesen makóit, vágok kb. 4-5 mm vastag karikára, majd gyűrűire szedem. Szokásos módon panírozom, csak a sót hagyom el, mert attól levet engedne és megpuhulna. A lisztet lehet ízesíteni őrőlt borssal, de akár friss kakukkfűvel is. Egy nagyobb zacsiba teszem a hagymagyűrűket, lisztet szórok rá, majd összerázom, míg egyenletesen lisztes lesz mind. Ezután felvert tojásba mártom (már egyesével) őket. Innen kerülnek a zsemlemorsás zacsiba. Többnyire  kétszer panírozom, az első morzsa után megint tojás, majd ismét zsemlemorzsa jön. Bő, forró olajban aranyszínűre sütöm. Ezután hintem meg sóval.

2010. február 23., kedd

Szegedi kifli

Hűha! Meg van a 600. állandó olvasóm! Szeretettel köszöntöm őt! Köszönöm neki és minden olvasómnak, hogy kitartanak mellettem!
Kedves levelet kaptam néhány nappal ezelőtt. A szép emlékű szegedi kifliről, amit annak idején lehetett kapni a Virág Cukrászdában. Ígéretet tettem, hogy megpróbálom elkészíteni. Nehéz ügy, mert az emlékeim halványak. Az biztos, hogy édeskés, foszlós bélzetű kifli volt, de másra már nem nagyon emlékszem. Külsőre azt gondolom nem ilyen volt (halványan rémlik, hogy egészen nagy méretű lehetett), de most az ízre koncentráltam. Bízom a húgomban, aki azt írta, hogy kapható még valahol, így remélhetőleg a formájára is fény derül, már ha hasonlít az eredetileg kézzel készített péksüteményre.
Első próbának szerintem egészen jól sikerült. Kellemesen édeskés, nagyon puha, laza bélzetű kifli lett. Legnagyobb meglepetésemre nekem másnap jobban ízlett, egészen puha, foszlós maradt.
Hozzávalók:
  • 70 dkg finomliszt
  • 2 tk. só
  • 3 ek. cukor
  • kb. 3-3,5  dl langyos tej
  • 1 dl olaj
  • 3 dkg élesztő
  • kb 20 dkg hideg vaj
Egy dl langyos tejben egy csipet cukorral elkevertem az élesztőt, adtam hozzá 2 ek. lisztet, azaz kovászt készítettem. Tetejét is megszórtam liszttel, félretettem 20-30 percre, míg szépen megemelkedett, megrepedezett a teteje.
Kenyérsütőgépbe készítettem a többi hozzávalót, tetejére öntöttem a kovászt, 20 perc alatt közepesen kemény, jól nyújtható tésztát dagasztattam vele. Kelesztőtálban kelesztettem duplájára. Miután megkelt, lisztezett felületre borítottam. Elfeleztem, majd mindkét darabot négy egyenlő részre osztottam. A tésztákat gömbölyítettem. Egyesével kör alakúra nyújtottam, kb. 2 mm vastagságúra. Mindet 4 cikkre vágtam. A hideg vajat 32 darabba vágtam. Először 2 mm vastag szeletekre, majd a szeleteket felcsíkoztam. Egy-egy csíkot tetem a tésztára.
A vaj mellett visszahajtottam a széleket, így tekertem fel.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket, hagytam ismét duplájára kelni (kb. 30 perc). Felvert tojással lekentem, majd 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt pirosra sütöttem őket.
Remélem, hogy lesz olyan, aki elkészíti, majd megosztja velem a véleményét, így tovább javíthatunk rajta, míg az eredetihez hasonló ízt és formát nem kapunk.

2010. február 21., vasárnap

Sós karamellás-csokis kréker

Tegnap volt az e havi csajos délutánunk. Előző nap még úgy terveztem, hogy vagy egy gyors csokitortát, vagy ha délelőtt lesz időm, akkor azt a burgonyás pogácsát sütöm meg, amit előző héten a barátainknak készítettem. Este nézelődtem a neten, és ezt a krékert találtam itt. A terv egyből módosult.
És milyen jó, hogy módosult, mert ez a sós karamellás, csokis, magvas kréker eszméletlen finom. Halálos. Képtelenség abbahagyni, muszáj újra és újra letörni belőle egy darabot.
Hozzávalók:
  • 1 doboz pászka (kb. 20 dkg)
  • 20 dkg vaj
  • 1 csésze barnacukor
  • 1 tk. vanília kivonat
  • nagy csipet só
  • 1,5 csésze csokoládélencse
  • 1 csésze pirított mandula, dió, pekándió
  • nagy szemű só a tetejére
A sütőt bekapcsoltam 150 fokra.
A legnagyobb sütőlemezt kibéleltem alufóliával, úgy, hogy az oldalára is jusson. Szorosan kiraktam pászkával, ahol kellett, ott eltördeltem. A lényeg, hogy ne legyen közte rés.
Egy lábasba öntöttem a cukrot és a vajat, felmelegítettem. Miután buborékozva forrni  kezdett, még 3 percig főztem.
(legközelebb a cukrot kezdem melegíteni magában és apránként adom hozzá a vajat). Egy nagy csipet sót és a vaníliát is belekevertem.
A forró karamellt a pászkára öntöttem, elsimítottam rajta. 15 percre betoltam az előmelegített sütőbe. Figyelni kell, nehogy megégjen a karamell.
Míg sült durvára törtem diót és mandulát, száraz serpenyőben megpirítottam.
A megsült, forró karamellre szórtam a csokilencsét (lehet apróra vágott étcsokoládé is), megvártam, míg megolvad, majd elsimítottam rajta. Megszórtam a magokkal és meghintettem egy  csipet nagy szemű sóval. Hűvösre tettem, majd miután megdermedt a csoki darabokra törtem.

2010. február 19., péntek

Sós foszlós kalács

Képzeljétek, egészen különleges kéréseket kapok időnként, amiket én házi feladatnak neveztem el.  Egy részével nincs gond, a receptek megvannak, csak a blogra nem kerültek még fel. Ezeknek  igyekszem is mihamarabb eleget tenni. De vannak nagyon izgalmas kérések, régi elfeledett receptekről, amiket valaha a nagyik sütöttek. Ilyen pl a grízes kalács, harmonika kalács, vagy a szegedi kifli, amit annak idején a Virág cukrászdában lehetett kapni. Sajnos recept nincs ezekről, és a neten sem találni róluk semmit. Így igyekszem a kedves olvasót faggatni, minél több részletet előcsalogatni, majd kísérletezni.
A szegedi kifliről van némi emlékem szerencsére, és azt hiszem egészen jó eredménye lett az első kísérletnek, hamarosan hozom is.
Ilyen kísérlet eredménye lett ez a sós foszlós kalács. A feladatnak végül nem felelt meg, de nagyon finom, foszlós kalács lett belőle, így szeretném veletek megosztani.


Hozzávalók:
  • 40 dkg finomliszt
  • 10 dkg BL 80 liszt
  • 2 tk. só
  • 1 tojás
  • 1 ek. mangalica vagy libazsír
  • kb. 3 dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 2 dkg élesztő

Kenéshez:
  • 5-6 dkg mangalica vagy libazsír
Fél dl langyos tejben elkeverem a cukrot, az élesztőt és egy evőkanál lisztet. Kb. harminc percig hagyom állni a kovászt.
Egy nagyobb tálba szitálom a lisztet, közepébe mélyedést készítek. Ide teszem a sót, a tojást, a langyos tejet és a kovászt. Elkezdem dagasztani, mikor összeáll a tészta hozzáadom a zsírt is. Alaposan kidolgozom, míg szép hólyagos, közepesen kemény tésztát kapok.
Kelesztőtálban duplájára kelesztem.
Miután megkelt enyhén lisztezett felületre borítom a tésztát, három egyforma részre osztom. Egyesével kinyújtom kb. 2mm vastag, téglalap formára. Megkenem őket zsírral, majd feltekerem mint a beiglit. Hármas fonással megfonom.
Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, hagyom ismét duplájára kelni, ez kb. 45 perc.
Ez alatt a sütőt előmelegítem 180 fokra.
A megkelt tésztát felvert tojással lekenem és kb. 30-35 perc alatt készre sütöm.
Rácsra teszem hülni.

2010. február 17., szerda

Körtés spenótkrémleves

Ritkán nézem a kereskedelmi adókon esténként futó főzős műsorokat.Okokat inkább nem  írok róla, gondolom mindenkinek meg van a saját véleménye. Receptet sem őrizgetek ezekből, talán ezt az egy levest kerestem meg a műsor után a neten. Ha jól emlékszem Vágó István készítette, még az első adások egyikében.
Ez a leves finom, többször is terítékre került már. Pár napja is készítettem, mikor azöldségesnél friss, harsogó zöld spenótot kaptam. Annyira vágyunk már a tavaszi ízekre, színekre, hogy sem a borsos ára, sem az esetleges permetszer tartalma nem tántorított el, vásároltam belőle.
Hozzávalók:
  • kb. 15cm hosszú póréhagyma
  • 2 ek. vaj
  • 30 dkg spenót
  • 1 közepes méretű burgonya
  • 1 l zöldségleves
  • 2-3 körte
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
  • citromlé
A vajon megpárolom a pórét, rádobom a szeletekre vágott burgonyát, a spenótot, a meghámozott, kockára vágott körtét. Felengedem a zöldséglevessel, sózom, borssal ízesítem. Kb. 15 percig főzöm, majd a tejszínnel is felengedem. Megvárom míg felforr, ezután botmixerrel pürésítem. Csipet cukorral, citromlével ízesítem.
Az eredeti recept szerint pirított dióval kellene tálalni, de én jobban szeretek külön tálkában jázminrizst adni hozzá.

2010. február 16., kedd

Kelt tészta művésze díj

Megtisztelő díjat kaptam, Loritól, majd Yazmin, Egycsipet és Kiskukta is meglepett vele. Köszönöm szépen! Ilyenkor bajban vagyok, mert nagyon örülök a díjnak, de nehéz kiválasztani, kinek is adjam tovább, mert szívem szerint mindenkinek küldeném.
Elsőként azoknak küldöm vissza, akiktől kaptam, mert csodálatos kelttésztákat készítenek.
Szeretném ajánlani E.Margit fórumozóinak, hiszen velük kezdtem, kezdetben tőlük kaptam a legtöbb bátorítást, dicséretet.
Küldöm az olvasóimnak, főként azoknak, akik sütöttek már a receptjeimből.
Macusnak, mert sütésben is kiválló.
Juditnak, aki most kezdte a kenyérsütést, de máris fantasztikus benne.
Tinkmarának, aki szintén lelkes, nagyon ügyes kezdő pék.
És a tapasztalt "pékeknek": Valinak, Mohának, Torkos Kuckónak, Maxnak.

Sajnos, eléggé el nem itélhető módon, vannak elmaradásaim is. Kimaradtam egy csomó játék felkérésből, legtöbből  idő hiány miatt. Kaptam Kreatív blogger díjat is, méghozzá két különbözőt, amiknek szintén nem tudtam eleget tenni. Köszönöm ezeket is, megtiszetlőek számomra.
Macus és Dudit küldte ezt nekem, én pedig visszaküldeném nekik:
És most vagyok bajban, mert a másik Kreatív blogger díjat oly sok blogtársamtól megkaptam, hogy nem tudom felsorolni, nehogy kihagyjak valakit. Nekik is szeretettel küldöm.

2010. február 15., hétfő

Sok magvas grahamkenyér a Panasonicban

Még mindig nagyon sok levelet kapok a Panasonic gép miatt, recept és tapasztalat kéréssel. A Panasonic változatlanul remekül dolgozik, nap mint nap, mondhatom, teljesen összebarátkoztunk. Használom csak dagasztásra a sütőben sült tésztákhoz, ehhez a gyorsprogram dagasztását választom, mert az azonnal dolgozni kezd, nincsrajta előmelegítés. És használom sütésre is. Még soha nem vettem ki belőle rosszul sikerült, netán ehetetlen kenyeret.
Legutóbb egy graham lisztes, sokmagvas kenyeret sütöttem benne. Öregtésztával. Gyönyörű, laza bélzetű, ropogós héjú kenyér lett ez is.
Hozzávalók:
  • 400 g BL 80 liszt
  • 75 g graham liszt
  • 1,5 tk. só
  • 2ek. olaj
  • csipet aszkorbinsav
  • 2 ek.burg.pehely
  • 15 dkg öregtészta
  • 1 tk. cukor
  • 1,2dkg élesztő
  • 340 ml víz
  • 2 ek. pehelymix keverék
  • 1 ek. hajdinapehely
  • 1-1 ek. len-, napraforgó-, szezám, és tökmag
Az üst aljába morzsoltam az élesztőt, erra a liszteket, az öregtésztát, burgonyapelyhet. Egyik sarkába a só, aszkorbinsav, másikba az olaj. Tetejére a cukor és erre öntöttem a folyadékot. A magtartóba kerültek a pelyhek, magok.
Kiválasztás: Basic. Sütési mód: Bake Raisin, XL méret. 4 órás program.

A program végén gyönyörű kenyeret vettem ki a gépből.

2010. február 14., vasárnap

Mézes csirkemell gyömbéres almával és mákos rizzsel

Ó, de jó kis ebéd volt ez! Szó nélkül evett mindenki, a fiúk is odáig voltak érte. Pedig ez is harminc perces ebéd, nem kellett hozzá félnapokat tölteni a tűzhely mellett. A kicsit egy kicsit át kellett verni, a mákra azt mondtam, hogy valami új gabonaféle, különben meg sem kóstolta volna. Mentségemre szolgáljon, azonnal mondtam azt is, ha nem ízlik, akkor nem kell megennie. De tetszett neki, így végül természetesen elárultam, hogy mákot evett. Gondolta.
Komoly recept nincs is hozzá.
A csirkemelleket lapjában kettévágtam, megszórtam a kedvenc fűszerkeverékkel, pár csepp citromlével és meglocsoltam olívaolajjal, félretettem, míg a köreteket elkészítettem.
Jázminrizst főztem a szokásos módon. Kevés olajon átforgattam egy bögre rizst, felengedtem két bögre forró húslevessel és tettem bele egy evőkanál mákot, amit nem kell ledarálni. Csipet sóval ízesítettem.  Lefedtem és lassú tűzön főztem kb. 15 percig, néha megkevertem. Végül elzártam alatta a lángot, az edényre terítettem egy konyhai papírtörlőt, erre visszatettem a fedőt és hagytam állni, míg a többi is elkészül.
Almákat meghámoztam, kockára vágtam. Ha jól emlékszem négyünknek hat nagyobb almát vettem. Kevés vajat olvasztottam, egy-két ek. mézet csorgattam bele. Erre jött az alma, amit egy teáskanál gyömbérrel és egy csipet fahéjjal fűszereztem. Csak addig sütöttem, míg az alma szép aranysárga színt kapott, de még kicsit roppanós maradt.
A húst serpenyőben oldalanként 2-3 percig sütöttem, majd a sütési idő végén erre is csorgattam kevés mézet.

2010. február 12., péntek

Csörögefánk

A gyúrt tésztából készült fánk,a csöröge valahogy kimaradt eddig az életünkből. Mindig terveben volt, hogy na majd most, de egészen a tegnapi napig rendre elmaradt. Persze mert a fiúk, különösen a kicsi, inkább a szalagos farsangi fánkra szavazott. Most viszont nem volt itthon, így végül csak kisültek a csörögék.
És milyen sikere lett! Szinte azonnal kérték az ismétlést.
Hozzávalók:
  • 45 dkg finomliszt
  • csipet só
  • 2 ek. porcukor
  • 4-5 ek. rum
  • 6 tojás sárgája
  • 4-5 ek. tejföl
  • 8 dkg olv. vaj
Egy nagyobb tálba szitálom a lisztet, közepébe mélyedést készítek. Ide teszem a sót, a cukrot, rumot, tojások sárgáját, a lehűtött olvasztott vajat és annyi tejfölt, amennyivel közepesen kemény tésztát tudok készíteni. Amint elválik az edény falától kiteszem deszkára és alaposan kidolgozom a tésztát. Akkor jó, ha szép fényes a felülete és már nem ragad a gyúrótáblához. Letakarom és 20-30 percig pihentetem.
Egy nagyobb fazékban 2-3 ujjnyi vastagon olajat melegítek.
A pihentetett tésztát késfok vastagságúra nyújtom, majd derelyemetszővel rombusz alakúra vágom. Minden tészta közepére is teszek egy bevágást, amin az egyik csúcsát átbújtatom.
Rögtön sütni is kezdem a jó meleg, de nem túl forró olajban. Arany színűre sütöm, oldalanként kb. 1-1 perc alatt.

Ugyanebből a tésztából Rózsafánkok is készíthetőek. Bár kicsit macerásabb, mint a csöröge formázása, de nagyon mutatós. Három különböző méretű kört szaggatok ki a tésztából, a legnagyobb szélén nyolc bemetszést ejtek, a középsőn hatot, a legkisebben négyet. Tojásfehérjével ragasztom őket össze, majd ugyanúgy sütöm, mint a csörögét.
Mindkettőt porcukorral megszórva tálalom és sárgabarack lekvárt kínálok mellé.

2010. február 10., szerda

Kolbászos és sonkás csónakok

Pár nappal ezelőtt vacsorára készültek ezek a töltött kiflik. Készítettem kolbászos és sonkás ízesítésűt is, mivel a kicsi nem eszi a kolbászt.  A hot-dog kifli tésztáját vettem elő, tökéletes volt ebben a formában is. 8 nagy csónak lett belőle, ami bizony el is fogyott volna még langyosan, ha nem rejtek el néhány darabot másnap reggelire. Szerintem a kolbászos sokkal finomabb volt.
Hozzávalók:
  • 1 kis pohár joghurt (140 g)
  • kb. 2 dl tej
  • 1 tojás (elhagyható, tejjel pótolható)
  • 0,5 dl olaj
  • 2 tk. só
  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg graham liszt
  • 2 ek. burg.pehely (elhagyható)
  • 1 tk. cukor
  • 2,5 dkg élesztő
Mindent bekészítettem a kenyérsütőgép üstjébe, a gép 20 perc alatt szép hólyagos tésztát dagasztott. A tésztának rugalmasnak, de jól nyújthatónak kell lennie. Kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.
Lisztezett felületre borítottam, 8 egyforma darabba vágtam. Egyenként hosszú csík formára nyújtottam. 4-et apró kockára vágott kolbásszal szórtam meg, (nem sajnáltam) majd mint a buktát, feltekertem.
A másik négyhez kb. 5 dkg szobahőmársékletű vajat elkevertem 10-15 dkg enyhén füstölt sonkával, amit apró kockákra vágtam. Ezt a tölteléket osztottam el a négy tésztán.
A nyolc tekercset egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, majd egy éles pengével hosszában, jó mélyen bevágtam őket, úgy, hogy a két végén 2-2 cm maradjon csak.
Letakartam és hagytam megint kelni. Sütés előtt mindnek a közepébe tettem (jó bőven) reszelt sajtot.

180 fokra előmelegített sütőben sültek kb. 20-25 percig.


2010. február 8., hétfő

Milyen gépet vásároljak?



Azt gondolom ideje van egy ilyen bejegyzésnek, hiszen nem telik el nap, hogy ne kapjak egy-két, néha három mailt, ami erről érdeklődik. Talán azért nem született eddig meg, mert biztos vagyok benne, hogy nem mindenki osztja majd a véleményemet, de most úgy gondolom, hogy az építő jellegű hozzászólások is segíthetnek majd a bizonytalanoknak.
 Általában konkrét márkát várnak tőlem válaszként, de ezt igyekszem elkerülni. Egyrészt, mert nem ismerhetem az összes gépet, alig van három-négy típus, amivel dolgoztam. Másrészt ami nekem bevált, tetszik, nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog. A második gépemmel így jártam, jó szívvel ajánlották, olyantól kértem tanácsot, akinek a véleményére sokat adtam. Meg is vettük az általa javasolt gépet, de soha nem sikerült megszeretnem, ráadásul már három hetes korában eresztette az olajat, pár hónap után letört a kis pöcök, ami rögzíti a gépet, majd újabb pár hét után úgy rágyógyultak a lapátok a tüskére, hogy semmivel, de még harapófogóval sem sikerült leszedni. Azóta is a kamra mélyén pihen.
Három szempont van,ami alapján elindulhatunk a típus keresésben:
  1. Mekkora kenyérre van szükségünk...
  2. Álló vagy fekvő kenyér legyen, azaz egy vagy két lapátos gépet akarunk..
  3. Mennyit szánunk rá..
Az 1. kérdésre egyszerű a válasz, a család nagyságától függ természetesen. Vannak a normál méretű gépek, amik általában 500 és 6-700 g lisztből sütnek kenyeret. Ezek egy átlagos család számára tökéletesek. Vannak gépek, amik egészen kicsi kenyeret sütnek, ha jól emlékszem 300-350 g liszttel dolgoznak. Ez egy-két fő számára megfelelő. A nagycsaládok számára viszont az XXL méretű gépek valamelyike lesz az ideális. Ezek akár másfél kilós kenyeret is tudnak sütni. 
2. Álló vagy fekvő kenyér. A két lapátos gép egyetlen előnye szerintem, hogy fekvő kenyeret süt, a szeletek normál méretűek, nem olyan magasak, mint az álló üstnél. Szerény véleményem szerint az összes előnyük ki is merül ennyiben. Két lapát, dupla hiba lehetőség. Elég, ha az egyik lapátnál ereszteni kezdi az olajat, máris cserére szorul. Az egy lapátos gépek rögzítése nem okoz gondot, egyszerűen el kell fordítani az üstöt és a helyére kerül. A két lapátos gépek rögzítése más. Az üst két végénél egy-egy kis pöcök (nem találok rá jobb szót) rögzíti a gépet, ami eleinte olyan szoros, hogy csak határozott, erőteljes nyomással ugrik az üst a helyére. Kaptam már telefon hívást emiatt, féletek lenyomni az üstöt. Később ezek a kis pöckök lazulnak, az üst könnyedén a helyére tehető, majd még később már dagasztás közben mozog az üst, nem rögzítenek rendesen, hamarosan aztán el is törik valamelyik. 200 forintos kis alkatrész ugyan, amit én is ki tudtam cserélni, de hetekbe telt, mire megrendeltem és megérkezett. Ráadásul, amikor már nem rögzít rendesen, a tengely is veszélyben van.
3. Talán a legfontosabb kérdés, hogy mennyit szánunk rá. Sokan azt mondják, és nem is olyan régen, még én is ezt a véleményt osztottam, hogy nem kell drága gépet venni, az olcsó gépek is tudnak jó kenyeret sütni. Ez kétségtelenül így is van, nekem az első, tízezer forintos gépem nagyon finom kenyeret süt, ropogós héjjal, laza bélzettel és gyönyörűen dagaszt. A második, huszonezres gépemben sült kenyér héját is meg lehetett enni, de soha nem volt olyan ropogós.
Áruk szerint három csoportra szoktam osztani a gépeket. Vannak az olcsó, tízezer forint körüli gépek, amik mint már említettem süthetnek nagyon jó kenyeret, sőt. De! Ehhez trükközni kell velük. Azaz lapátokat kivenni, tésztát középre igazítani, kémlelő ablakokat letakarni, stb.. Pont azt a funkciót nem töltik be, amire vesszük őket, hozzávalókat bekészít, kész kenyeret kivesz. A másik nagy hátrányuk, hogy rendkívül gyorsan tönkremegy az üstjük. Általában fél-egy évnél többet nem bírnak, a tésztán megjelenő olaj foltok jelzik, hogy gond van. Az első üstöt általában még ki lehet cserélni garanciában, a másodikat már venni kell hozzá, ami 3-5 ezer forintos költséget jelent. Ha a tüske kicsit is más méretű, akkor lapát is kell hozzá új, megint 2-3 ezer forint, szinte egy új gép ára. Maga a gép bírja a strapát egyébként. Az enyém már elmúlt 5 éves, és a negyedik vagy ötödik üst van benne. Az ilyen olcsó gépek egyébként egymás klónjai, szinte mind ugyanazokkal a programokkal, időkkel dolgozik. Azt tapasztalom, ezek a gépek végzik leggyakrabban a szekrény mélyén.
Vannak a huszonezer forintos gépek, amik már lényegesen jobb minőségűek, az üstök vastagabb bevonattal vannak ellátva, tartósabbak. Ezek között a gépek között érdemes igazán körültekintően szétnézni, mert ugyanazért az árért nagyon nagy minőségi eltéréssel lehet gépet kapni. Van amelyik alig jobb mint az olcsó, csak két lapátos kivitel és vannak egészen jó gépek közöttük. Sokat jelez, ha a garancia időt megnézzük, amelyik felvállal 2-3 évet, azok megbízhatóbbak többnyire. Ezek között már van olyan, ami rendelkezik saját program összeállítási lehetőséggel, vagy akár bagett sütésre is képes. Viszont ezekkel is trükközni kell még egy kicsit a jó kenyérhez. Azaz lapátokat kivenni dagasztás végén, ablakokat letakarni, stb.. de lényegesen megbízhatóbb gépek.
És vannak vagy van a drága gép, aminek egyetlen hátránya az ára. Viszont ez azt tudja, amit elvárhatunk egy ilyen géptől, hozzávalókat bekészítjük, pár óra múlva kivesszük a tökéletes kenyeret. Csendben, szinte hang nélkül dolgozik. Tartósak, hosszú évekig dolgoznak hibásodás nélkül. Igazából azt gondolom, mindenki ezt szeretné, ha...
Fontos ezeken kívül figyelembe venni, hogy milyen programokra van szükség. Nagyon jó, ha van a gépen csak dagasztás-kelesztés program, sütőben sült tésztákhoz. Ha nincs, a gyors program dagasztását is lehet használni, de résen kell lenni, jártam már úgy, hogy a tészta illatára kaptam fel a fejem, elkezdte sütni a gép.
Milyen lisztekkel bír el a gép? Mennyi teljes kiörlésű lisztet bír el dagasztáskor? Van már olyan gép, ami 100 %-os rozskenyeret is meg tud sütni.
Fontos, a hangja. Némelyik gép úgy zakatol, mint egy traktor, hangosan csipog minden új műveletnél. Ez csak akkor előny, ha monjduk épp porszívózok, azt is túlkiabálja, ha a családom még alszik, akkor viszont cipelem le a kamrába.
Ennyi jutott most eszembe, hangsúlyozni szeretném, ez csak az én véleményem. Természetes kíváncsi vagyok a Ti tapasztalataitokra is, hiszen több szem többet lát, jobban segíthetünk azoknak, akik gép vásárlása előtt állnak. 

2010. február 6., szombat

Oliebollen (holland fánk)

M.Judittól kaptam ezt a remek receptet. Holland fánk. Különleges, aszalt gyümölcsökkel, almával teli tészta. Nem ismertem ezt a fánkot, Hollandiában pedig nagyon népszerű. Nálunk is nagy sikert aratott.
Hozzávalók:
  • 1 savanykás alma hámozva, apró kockákra vágva
  • 1 citrom reszelt héja (én narancsét tettem bele)
  • 15 dkg mazsola langyos vízbe áztatva
  • 0,5 l tej
  • 7 g szárított élesztő (2 dkg frisset használtam)
  • 1 tk. cukor
  • 50 dkg liszt
  • 5 dkg kandírozott citrom vagy narancs héj
  • 1 tk. só
  • 1 tk. fahéj
  • olaj a sütéshez
  • fahéjas porcukor a szóráshoz
1 dl langyos tejben elkeverem a cukrot és az élesztőt. Egy tálba teszem a lisztet, sót, fahéjat, közepébe mélyedést készítek és oda öntöm a felfuttatott élesztőt. A többi tejet is hozzáadom, majd kézi mixerrel alaposan kidolgoztatom. Belkeverem a lecsepegtetett mazsolát, almát, kandírozott narancsot, reszelt narancshéjat. letakarom és egy órán át pihenni hagyom.
Egy nagyobb fazékba olajat öntök, legalább 2-3 ujjnyi vastagon, kb. 180 fokra felmelegítem. Két kanál segítségével a lágy masszából gombócokat teszek az olajba, majd szép arany színűre sütöm. Papírra szedem, hogy a felesleges olajat leitassam róla, majd fahéjas porcukorral megszórva tálalom.
Különleges, nagyon finom. Legközelebb teszek hozzá 2-3 ek. rumot.

2010. február 5., péntek

Kalácstésztából

Ezeket a gyönyörűségeket nem én készítettem. Tegnap kaptam egy nagyon kedves levelet Terikétől, aki megmutatta nekem, miket szokott készíteni, vagy szerintem inkább alkotni, egyszerű kalácstésztából. Kész vagyok tőlük, olyan kreatívak, olyan szépek. Nézzétek meg a részletek kidolgozását, a traktornak még száma is van, egyszerűen tökéletesek.
Itt a farsang, a bulik ideje, anyukák hajrá, lehet alkotni!
Terike gratulálok itt is, nagyon ötletesek, szépek az alkotások, köszönöm, hogy megmutattad és hogy megmutathattam.

2010. február 3., szerda

Vízen kullogó

A Vízen kullogó is egy régi, népi kelttészta. Nevét a különleges kelesztési módról kapta. Az ország különböző tájain, különbözőképpen nevezik, talán legismertebb neve ez, de sokan ismerik Kútban keltként is, hiszen régen a kút vizébe eresztették, ott kelesztették.
Borbás Marcsi receptjét nézegetem már jó ideje. Annak idején ő vezette a Főtér-t , nagyon szerettem nézni. A műsorvezetőnő bája, kedvessége adott valami pluszt a műsornak. Megjelent egy szakácskönyve is, ezekben a műsorokban elhangzott receptekből állított össze. Ebben található ez is, ha jól emlékszem, az édesanyja receptje.
Mint mondtam, nézegetem jó ideje, mert a recept nem stimmel szerintem, a folyékony és a szárazanyagok arányával gond van. Minap kaptam egy kérdést, hogy sütöttem-e már ezt , mert az olvasómnak nem sikerült. Ráadásul tegnap a szülői értekezleten is említésre került, nem is értem hogyan... Ezek után muszáj volt elkészítenem.
Mindent az eredeti recept szerint készítettem a dagasztógépbe, mert úgy gondoltam, hogy majd azt a szabályt követem, hogy annyi lisztet adok hozzá, amennyit a folyékony anyag felvesz. Az eredetileg megadott 30 dkg helyett 80 dkg liszt került bele, ezek után nyomdahibára gyanakodtam.
Mindenesetre a kalács, ami nem a klasszikus foszlós kalács, nagyon-nagyon finom lett. Nem kis lelkiismeret furdalást érzek, hogy hármat is megettem a kávém mellé.
Hozzávalók:
  • 80 dkg finomliszt (eredeti recept szerint 30 dkg)
  • 3 egész tojás
  • 3 dkg élesztő
  • 1 tk. cukor
  • 1 dl tejcsipet só
  • 2,5 dl tejföl
  • 2,5 dl szobahőmérsékletű mangalica- vagy libazsír
  • 2 citrom reszelt héja
  • fél citrom leve

Forgatáshoz:
  • kb 0,5 kg kristálycukor

A tészta hozzávalóit (30 dkg liszttel) a zsír kivételével a dagasztógép táljába tettem. Az eredeti recept szerint még a zsír nélkül palacsintatésztát kaptam, holott közepesen keménynek kellett volna lennie. Óvatosan adagoltam még hozzá a lisztet. Kb. 10 perc dagasztás után kanalanként kevertem bele a szobahőmérsékletű zsírt. Tovább dagasztattam, míg szép fényes, közepesen kemény tésztám lett.
Egy nagyobb konyharuhát vagy textil pelenkát alaposan be kell kenni zsírral. Ez majd megakadályozza, hogy a tészta elázzon a vízben. Én nem kentem be, csak a közepét, így a tésztám néhol kicsit elázott, ezért célszerű a ruhát teljesen bezsírozni. Közepére ültettem a tésztát, majd a kendőt batyura kötöttem.

Egy nagyobb fazékba szobahőmérsékletű vizet engedtem, a batyut egy fakanál nyelére fűztem, így lógattam bele a vízbe. A fakanál azért kell, hogy ne tudjon a tészta átfordulni. Azonnal lesüllyedt a víz aljára. A kelesztéshez kell akár 2-4 óra is, a víz és a szobahőmérséklettől függően.
Ahogy kel a tészta, kullogva jön fel a víztetejére. Kb. egy óra után ilyen féloldalas volt azenyém.
Két-két és fél óra után már az egész a víz tetején úszott.
Óvatosan kiemeltem, lisztezett deszkára tettem. Nyolc darabba vágtam, az elázott részeket levágtam róla és kidobtam. Egy nagyobb tálcára bőven szórtam a kristálycukorból. A tésztát a cukorban ujjnyi vastagságú rudakká sodortam, kb. 35-40 cm hosszúságúakra. Félbehajtottam, megcsavartam, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültettem. Lehet ilyen formára hagyni, nekem ez tetszett jobban, de karikára is lehet igazítani, vagy kiflire formázni.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát arany barnára sütöttem kb. 15-18 perc alatt. A tészta nagyon gazdag a sok zsiradéktól, tojástól, a bele sült cukortól, külseje különleges a rákaramelizálódott cukortól.
Megint egy fantasztikus régi recept.