2012. november 11., vasárnap

Márton napi libasült

















" Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik'" - tartja a néphagyomány.

Márton nap épp a Karácsonyt megelőző negyven napos nagyböjt előtti nap. A néphagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon lehet utoljára bőségesen étkezni. Ráadásul ez a nap volt az első, amikor a földműves munkák befejeződtek és a gazdák, a munkások megpihentek, amit nagy mulatsággal, bőséges lakomával ünnepeltek és mivel a libák is ekkorra érték el a magfelelő súlyukat, libalakomákat csaptak. Ezen a napon csapolták meg először az újborok hordóit.
Toursi Szent Márton a mai Szombathely területén született 316-ban. Még katonaként megosztotta egyszer a köpenyét egy koldussal egy különösen hideg téli napon. Azon az éjszakán megjelent álmában Jézus.
Amikor később püspökké szentelték volna annyira érdemtelennek tartotta magát a címre, hogy elbújt egy libaólban. A libák azonban nagy ricsajt csaptak, így megtalálták és püspökké avatták. Nevéhez számtalan legenda fűződik.

Biztos ami biztos, ma mi is libát ebédeltünk. A szinte kötelező lilakáposzta helyett gyömbéres-vörösboros körtével és krumplipürével.
Sokan félnek a liba sütéstől, pedig nem kell, nem olyan bonyolult elkészíteni.
Én zöldségágyon szeretem sütni. Most is megtisztítottam egy szép szál sárgarépát, egy paszternákot, három-négy darab szárzellert, két fej hagymát, gerezdekre szedtem egy egész fej fokhagymát és előkészítettem pár szem aszalt szilvát. Friss kakukkfüvet és rozmaringot. Sót, borsot, és kevés majoránnát, valamint egy pohár száraz bort.
A libacombokat alaposan megtisztítottam, megmostam, leszárítottam. Mindet bedörzsöltem sóval, borssal, majoránnával. Egy nagy, fedeles sütőtál (vaslábos) aljába tettem a nagyobb darabokra vágott zöldségeket, közé némi libaháj darabka is került, mert épp volt itthon. Ráfektettem a libacombokat, közé szórtam az aszalt szilvát, aláöntöttem a bort és lefedtem az edényt. 130 fokos sütőbe toltam és kb. két és fél-három órán keresztül pároltam. A libacombok nagyságától függ. Az enyémek igen szépek, 37 dekásak voltak, három óra alatt omlósra párolódtak. Eddig előző nap is elkészíthetjük a sültet, én is így tettem, majd hagytam az edényben kihűlni, ezután hidegre tettem.
Másnap, vagy amikor enni szeretnénk, kivettem a libacombokat és a zöldségeket a zsírból és egy alufóliával bélelt sütőlemezre sorakoztattam őket. Forró sütőbe toltam és ropogósra sütöttem a bőrüket. A hús csodálatosan omlós, a bőre pedig fantasztikusan ropogós lesz. Én a kacsát is így sütöm.
míg sültek elkészítettem a köretet. A krumplipüré hagyományosan, tejszínnel és vajjal készült. A vörösboros körtéhez meghámoztam három nagy körtét és cikkekre vágtam. Egy serpenyőben megolvasztottam két-három evőkanál mézet és kissé karamelizáltam. Amikor szép aranyszíne lett rádobtam a körtéket és átforgattam. reszeltem rá egy darabka friss gyömbért, adtam hozzá kevés rózsaborsot és pici csiliport, valamint egy csipet sót. Ráöntöttem egy pohár vörösbort, majd egy kanál balzsamecet szirupot is adtam hozzá. Lassú tűzön, a körtéket többször megforgatva pár perc alatt összefőztem, míg a lé egészen besűrűsödött, de arra ügyeltem, hogy a körték roppanósak maradjanak.





5 megjegyzés:

Erzsébet írta...

Nyami! összefutott a nyál a számban :-), meg fogom csinálni kacsacombbal és mellekkel.

Kathy írta...

Csodas ez a sult, de a kortekrol meg ne is beszeljunk....:)

Niki Mangu írta...

Limara, milyen gyönyörű ez a libasült!!!!!

Anna Naszádos írta...

Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyi és milyen bort kell a sült alá önteni?

Limara írta...

kb. fél pohár száraz vörösbor elég neki :)