2012. október 25., csütörtök

Szezámmagos-olívás kiflik





















Van az a bizonyos látványpékség, amelynek van az a bizonyos olajbogyós stanglija. Amikor megjelentek ezzel a péksüteménnyel rengetegen megkerestek, hogy nem tudnám-e otthon előállítani, mert nagyon finom. Őszintén szólva az első megkeresésekre csípőből nemet mondtam, mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen terméket úgy sem lehet otthoni körülmények között elkészíteni, és igen, abból az okból, amire most a legtöbb kedves olvasó is gondol szerintem....
Aztán egyszer épp vásároltam az egyik boltban amikor kivették őket a sütőből és szinte mindenki, aki sorban állt ezekből a kiflikből vásárolt. Győzött a kíváncsiság, én is vettem belőle és én is azonnal beleszerettem. Egészen különleges ízvilág. Maga a kifli tésztája meglepő, de édeskés, közben meg ott vannak a sós olajbogyók (na jó, nem viszik azért túlzásba, én sokkal bőkezűbb voltam) és végül ott a szezámmag, aminek jellegzetes, karakteres íze inkább kesernyés. Végül ott a héj, aminek a színén látszik, hogy kap valamilyen "kezelést" amitől nem csak szép barna, de mély ízű is lesz. Mondhatnám, hogy a lecke fel volt adva, de hazudnék, mert az első falat után tudtam, hogy hogyan készíteném otthon.
Tegnap reggel aztán előkészültem és ma reggel ki is sütöttem, és igen, pont azt az eredményt kaptam, amit vártam. Vagyis, majdnem pont azt, minimális változtatást eszközölnék legközelebb rajta.
A tészta szerintem egyértelmű ugyanis, hogy vajas, hajtogatott, nagyon-nagyon könnyű (bár abban már nem vagyok biztos, hogy valóban vajat használnak a hajtogatáshoz, de ki tudja!). Azaz, nem más, mint a dán vajastészta. Bizony, egy az egyben azt készítettem el, csak kevertem hozzá finomra vágott fekete olajbogyót. Jó sokat, sokkal többet, mint az a leutánzott termékben van. Emiatt viszont nem lett annyira édeskés a tésztája, így legközelebb a megadott cukormennyiség dupláját teszem bele. De ez valójában csak ízlés kérdése. Aztán ott van a héj, aminek a színe nekem arról árulkodott, hogy szódabikarbónás vízben mártják meg, majd azután hempergetik szezámmagba. Nem tudom, hogy valóban így készül-e, de igazából mindegy is, mert nekem így bejött, ezen legközelebb sem változtatnék. A magokat viszont lehet kevésbé bőkezűen adagolni, mármint annak, aki nem szereti ennyire bőségesen. Az eredetin is kevesebb van.
Most egy dobozba szórtam vastagon magot és abba forgattam a megmártott kifliket, legközelebb egy tálcára terítem szét vékonyan és azon görgetem át, úgy kevesebb tapad majd rá. De ez már tényleg megint csak ízlés kérdése.

Hozzávalók:

  • 60 ml meleg víz
  • 125 ml tej
  • 1 nagy tojás
  • 350 g kenyérliszt
  •  15 g friss élesztő
  • 1 tk. só
  • 25 g cukor (legközelebb 50 g)
  • 250 g hideg vaj
  • 100 g apróra vágott fekete olajbogyó
Az olajbogyót lecsepegtettem és finomra vágtam.
A tejet, vizet és egy tojást egy bögrében mértem, belemorzsoltam az élesztőt és alaposan elkevertem. 
A hideg vajat fél centis csíkokra vágtam. A késes robotgépbe készítettem a lisztet, a sót, cukrot, megforgattam a géppel egy kicsit. Hozzáadtam a vajat, és az olajbogyót, majd csak annyira kevertettem össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. Ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntöttem egy tálba, hozzáadtam a tojásos folyadékot és egy spatulával összekevertem. Nem szabad agyondolgozni, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. Így nézett ki:


A tálat letakartam és legalább 24 órára (de akár 2-3 napra) ment a hűtőbe.Másnap felhasználás előtt egy órával kitettem, majd bőségesen lisztezett felületre borítottam. Vékony lapot nyújtottam belőle. Ekkor még jól látszódtak a vajdarabok:



A kinyújtott tésztát hajtogattam. Először háromba, azaz a bal szélső harmadot a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsík felső végét visszahajtottam a közepéig, majd az alsóit is a közepéig, végül kettéhajtottam. Ezt a hajtogatást még kétszer megismételtem anélkül, hogy közben pihentettem volna a tésztát. Csak ezután csomagoltam fóliába és tettem a hűtőbe jó harminc percre.
Hűtés után egészen vékonyra nyújtottam, majd keresztben három részre vágtam. A csíkokat háromszögekre szabtam és feltekertem őket. Lettek kisebbek, nagyobbak, próbálkoztam apró falatoknak és nagyobb, uzsonnának való kiflikkel is, mindkettő bevált.
Egy műanyag dobozba kb. fél liter meleg vizet tettem, elkevertem benne egy teáskanál szódabikarbónát, mellé, egy másikba pedig jó fél csomag szezámmagot szórtam (legközelebb ezt nagy tálcára terítem). A kifliket megmártottam a szódás vízben, majd a magokba hempergettem. 
Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket. A sütőt előmelegítettem 200 fokra. 18-20 perc alatt sültek pirosra.





Szerintem a legjobb házi, vagy igazán jó minőségű tejfölbe tunkolni....

2012. október 24., szerda

Sütőtökös-csokis csigák


A hosszú hétvége egyik termése volt ez a sütőtökös csiga, egy baráti találkozóra vittem őket. Mini csigáknak képzeltem el, amikor megálmodtam, de persze lehet normál méretűre is készíteni. A tésztáját a sütőtökös-csokis kalácstól vettem kölcsön, a töltelék meg a turbó csokis kiflijére emlékeztet, de kicsit másként készült.

Hozzávalók:
  • 60 dkg finomliszt
  • 1 mk. só
  • 2-3 ek. cukor
  • 120 g sütőtökpüré
  • 2,5 dl tejszín
  • kb. 1 dl friss narancslé
  • fél narancs reszelt héja
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 tojás
  • 3 dkg friss élesztő
A szokásos módon a kenyérsütőgép üstjébe mértem az összes hozzávalót, majd a dagasztás programmal összeállítottam a tésztát. Kelesztőtálban hagytam duplájára kelni.
Míg a gép dolgozott elkészítettem a tölteléket:
A vajat és a tejszínt felmelegítettem, az összetört csokoládéra öntöttem és addig kevergettem, míg az szépen felolvadt. Ekkor hozzáadtam a narancslekvárt és félretettem hűlni. 

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam és négyfelé vágtam. Egyesével hosszú, kb. 15 cm széles csíkokat nyújtottam belőlük (kb. 2mm vastagságra), majd megkentem őket a csokis töltelékkel. óvatosan feltekertem mint a bejglit és jó ujjnyi vastagon felszeleteltem egy éles késsel:


Sütőpapíros tepsire ültettem őket:



















Kb. fél órát pihentek mielőtt a 180 fokra előmelegített sütőbe toltam volna őket. 20 perc alatt sültek meg.


Sütőtökös tészta helyett a kelt kakaóscsiga tésztája is kiváló hozzá.

2012. október 21., vasárnap

Sajtos pogácsa

















A kedvenc pogácsám, pogácsánk. Azt hiszem, ez volt az első, amit annak idején megtanultam sütni. Ez nálam azóta is egy alap recept, ebből szoktam kiindulni, ha valami más ízesítésű pogira vágyunk.

Hozzávalók:

  • 60 dkg finomliszt
  • csapott ek. só
  • 25 dkg vaj (vagy margarin)
  • 25-30 dkg reszelt sajt
  • fél dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 3 dkg élesztő
  • kb. 2 dl tejföl
  • 1 tojás
tetejére:
  • 1 tojás
  • kb. 5 dkg reszeltsajt
A tejet meglangyosítom, beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt, félreteszem.
Egy nagyobb tálba szitálom a lisztet, elkeverem a sóval és elmorzsolom a vajjal. Hozzáadom a reszelt sajtot, azzal is elkeverem, majd a közepébe mélyedést készítek. Ide ütöm a tojást, teszem a tejfölt és a közben felfutott élesztőt. A tésztát alaposan összegyúrom. közepesen kemény tésztának kell lennie. 
Lisztezett tányérra teszem, fóliával letakarom és legalább két órára, de még jobb, ha egy egész éjszakára hűtőbe teszem.
Sütés előtt kiveszem, ujjnyi vastagra nyújtom, kicsi, kb. 3 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Sütőpapíros tepsire ültetem őket. A tetejüket lekenem felvert tojással és  mindre teszek egy-egy nagy csipet sajtot. Hagyom a tepsin kelni őket. Ha egy egész éjszakát pihentek a hűtőben, akár egy órát is kelesztem mielőtt sütni kezdeném.
200 fokos sütőben kb. 18 perc alatt sülnek meg.



2012. október 19., péntek

Sütőtökös-almás rácsos linzer

















Tegnap egy hirtelen ötletből született ez a sütemény, és azt kell mondjam, jó ötlet volt, mert nagy sikert aratott.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt 
  • 25 dkg vaj (vagy margarin)
  • 10 dkg porcukor
  • 1 cs. sütőpor
  • csipet só
  • 3 tojás sárgája
  • szükség szerint tejföl (kb. 1-2 ek.)


Töltelék:

  • 25-30 dkg sütőtök 
  • 80 dkg alma
  • 2-3 ek. méz
  • 2-3 ek. narancslekvár
  • 1 tk. mézeskalács fűszerkeverék (vagy fahéj)
Először összeállítom a tésztát. A lisztet elkeverem a sóval, sütőporral, cukorral, majd elmorzsolom benne a vajat. A tojások sárgájával és kevés tejföllel összegyúrom, fóliába csomagolom és hűtőbe teszem.

A töltelékhez lereszelem az almát és a sütőtököt, majd addig párolom, míg elfövi a levét, de ügyelek, hogy ne legyen belőle lekvár. Meghintem a mézeskalács fűszerkeverékkel, majd édesítem. Az alma és sütőtök édességétől függ, hogy mennyi lekvár és méz kell bele, kóstolni kell. Saját főzésű narancslekvárt használtam, amiben a héja is benne van, különleges, pikáns ízt adott a tölteléknek. Amikor kész, félrehúzom és szoba hőmérsékletűre hűtöm.

Kivajazok egy tepsit (az enyém 31x36 cm-es). A tésztát kettévágom, kb. kétharmad- egyharmad arányban. a nagyobb darabot kinyújtom 2-3 mm vastagságúra és a tepsibe terítem. Elosztom rajta a tölteléket. A kisebb tészta darabot is kinyújtom és derelyevágóval kb. 1 cm széles csíkokra vágom. Rácsot készítek belőle a töltelék tetejére. Lekenem felvert tojással és 180 fokos sütőben kb. 25-30 perc alatt szép pirosra sütöm.

2012. október 17., szerda

Mogyorós gyökérkenyér

















A Kenyér világnapjára készült. Egy adag tésztából kettő kenyér lett, az egyiket elajándékoztam, a másik nekünk maradt...

Hozzávalók:

  • 50 dkg BL 80 liszt
  • 2 tk. só
  • 2 ek. olaj (mogyoróolaj)
  • 2 ek. mogyoróliszt
  • 25 dkg öregtészta
  • 1 dkg friss élesztő
  • kb. 3 dl víz
  • 8 dkg mogyoró
A mogyorót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, konyharuhára öntjük, majd a ruha segítségével ledörzsöljük a barna héját. Ezután felaprítjuk, vagy durvára törjük.
A tészta hozzávalóit a mogyoró kivételével a kenyérsütőgép üstjébe készítjük és egy nem túl lágy kenyértésztát dagasztunk, a mogyorót csak a dagasztás utolsó perceiben adjuk hozzá.
Kelesztőtálba tesszük kelni. 30 perc után a tésztát visszagyúrjuk rugalmas cipóvá. Újabb 15-20 percig pihentetjük.
Lisztezett felületre borítjuk, kettévágjuk. Vastagabb bagettet formázunk belőlük. Letakarjuk és kb. 15 percig pihentetjük. Ezután a tésztákat megcsavarjuk, pont úgy, mint mikor vizes ruhát csavarunk ki.
Sütőpapíros tepsire fektetjük és letakarva tovább kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 220 fokra.
A megkelt kenyértésztát alaposan lepermetezzük vízzel és a forró sütőbe toljuk. 10 perc után a hőfokot 200 fokra mérsékeljük. További 30 percig sütjük.
A kész kenyereket rácsra tesszük hűlni.


Ez pedig egy jól bevált, ami szintén ajándékba készült:


Miklós, aki tavaly írt e jeles nap alkalmából egy versikét, az idén is meglepett eggyel:

Újabb levél Limarának

A minap oldalba bökött tisztelt Nejem
(bár határozottan, de nagyon kedvesen):
- Írd meg Limarának, amit igen várok:
alapítsa meg a Siti-süti Pártot!
Légyen e Nagyasszony annak Elnöknője,
hadd nézzen az ország bátrabban előre!
Nincs ki nála jobban a sütéshez érthet,
s a nép nagyon vár már ízes tésztás étket!

Magamévá tettem Nejem okos ügyét, -
mint lekvárral töltött, finom barátfülét.
Tényleg! Ide Párt kell! Előre! Előre!
S hadd legyen a Nejem az alelnöknője!
Önzetlen betölti az utóbbi tisztet
(csak külön autót kér, s párszáz mázsa lisztet).
Most, mikor mindenki más malomban őröl:
mint egykor Egerben ama bátor nőkből,
legyen sütögető több, s az Ország nézhet, -
belépnek e pártba a megfontolt férjek,
süteményes ügyre készséggel szavaznak,
ha nem, sütik helyett, meglátják mit kapnak!
Hadd legyen más pártnak, mindegyiknek, bukta:
- Siti-süti Pártnak süljön remek bukta!

Nejem ki is sütött választási bucit,
Kenyér Világnapon. Ették Jóskák, Jucik!
Sárga tök volt benne, s ropogós paprika
édesen-pirosan, - nem volt abban hiba!
Napjainkban sok-sok minden kemény dió,
ámde bucijába feltörten ment dió!
Aki ette, hódolt, örült, aki látta.
A Nejem Limara recepttanítványa!
Holnap díszdiplomát kap Tőle, nem kétlem, -
háromszoros Doktor lesz a feleségem!

Habár lefitymálok pártot, partot, nyerget, -
sütögető Hölgyek pártja, vallom, - nyerhet!
Én máris gondolok oly remek pitére, -
népek sorakoznak, és pitiznek érte,
s tortaszelet is lesz, - meglátják, s nem várnak:
hogy szavazhassanak, rögtön regisztrálnak!

E pártnak írok én, ha kell, olyan ódát,
hogy nagyot néz ez, s az: - Hinnye! A nemjóját!
Olümposzi puszi lesz érte, nem kétlem,
s mindjárt ki is adják, remek bőrkötésben..

Hát, kedves Limara, a kérdést feladták:
- Lesz-e Siti-süti, dicsőséges nagy párt?!
Kap-e lelkes tapsot pompásan telt tepsi?

Néhány pártból máris az irigység les ki..

(2012)

2012. október 15., hétfő

Október 16. a Kenyér Világnapja - Süss még egy kenyeret és ajándékozd el!


Holnap október 16. a Kenyér Világnapja és egyben Élelmezés Világnap is. A Világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a Föld legjelentősebb élelmezési cikkének a jelentőségére. Ezen a napon a pékek karitatív jelleggel ünnepelnek, adományaikkal segítik a rászorulókat.
Biztosan sokan emlékeznek, hogy tavaly a magunk módján, mi házi "pékek" is csatlakoztunk e nemes hagyományhoz a "Süss még egy kenyeret és ajándékozd el!" felhívással! Ezt az idén is szeretnénk folytatni. Ezért arra kérek minden házipéket, amennyiben teheti csatlakozzon az akcióhoz, a holnapi napon süssön két kenyeret és az egyiket ajándékozza el!  Bárkinek! Szomszédnak, barátnak, rokonnak, ismeretlennek, aki szembe jön az utcán, nagycsaládosnak, rászorulónak, hajléktalannak.....
Az ajándékba szánt kenyérről, kalácsról vagy péksüteményről készítsen egy fotót és töltse fel az erre a célra létrehozott facebook oldalra!

Süss még egy kenyeret és ajándékozd el!

Ugye, az idén is sokan leszünk?

2012. október 14., vasárnap

Mustban pácolt kacsacomb


Első számú kedvenc lett. Ez valami eszméletlenül jó!
Általában nem szoktam pácolni a kacsacombot, egyszerűen beleteszem egy vaslábosba, dobok mellé hagymát, fokhagymát, fűszereket, öntök rá sört és lassú tűzön puhára párolom, sütöm. Így is mennyei.
Most viszont volt itthon rengeteg szőlő, három-négy féle volt vegyesen. Közte  fehér és lila szemű egyaránt. Kiválogattam a már nem túl szépeket és gyümölcscentrifugán kifacsartam a levét. Jó fél liter, hat deci lett.
Négy kacsacombot és hat, jókora kacsa szárnytövet megmostam, megtisztítottam, szárazra töröltem. Beletettem őket egy jókora cseréptálba, két szép lilahagymát cikkekre vágtam, és 6 gerezd fokhagymával közé raktam.Szórtam rá szemes borsot, majd a gyönyörű lila mustot ráöntöttem. Egy napra hűtőbe tettem.
Másnap a húst kiszedtem, besóztam, bedörzsöltem majoranával és egy vaslábosba sorakoztattam őket. Pucoltam friss lila-, és fokhagymát, azokat is közé raktam. A pácléből annyit öntöttem alá, hogy a hús feléig érjen, az edényt lefedtem. Betoltam a 200 fokos sütőbe, jó félóráig ilyen magas hőfokon, majd további két-két és fél óráig 150 fokon sütöttem. Végül levettem az edény tetejét és lepirítottam.
A visszamaradt levet leszűrtem, a hagyma egy részét átpasszíroztam és beforraltam. Aki szereti a végén adhat hozzá egy kanál tejszínt is.
Köret az elmaradhatatlan lilakáposzta volt. Ehhez egy kis fej káposztát elnegyedeltem, vékonyra szeltem. Egy lila sonkahagymát is vékonyan felkarikáztam, egy birsalmát is vékony szeletekre daraboltam. Ha nincs birs, jó az alma is. Az egészet egy lábosba tettem, csorgattam rá két-három evőkanál mézet, szórtam rá sót, borsot és kakukkfüvet. Öntöttem alá egy pohár száraz vörösbort, majd fedő alatt, időnként átforgatva puhára pároltam. Végül kevés ecettel is meglocsoltam.
A gyerekek kedvence pedig a krumplifánk. Ehhez héjában megfőztem 4 közepes méretű krumplit. Kihűtöttem, megpucoltam és alaposan összetörtem. Dagasztógép táljába tettem, öntöttem hozzá kb. ugyanannyi lisztet, két tojás sárgáját, két evőkanál tejfölt, egy teáskanál sót és kevés tejet. Végül a tetejére morzsoltam 3 dkg élesztőt. Elindítottam a gépet és egy könnyű, fánktésztához hasonló tésztát dagasztottam. Alaposan beliszteztem a deszkát és a kissé ragadós tésztát kiöntöttem rá. Ujjnyi vastagra lapogattam a kezemmel és kb. 5 cm-es fánkszaggatóval kiszaggattam. Letakartam egy ruhával és hagytam kelni 30 percig. Ezalatt egy nagyobb lábosban 3-4 ujjnyi vastagon olajat melegítettem. A megkelt tésztákból egyszerre nem túl sokat, nekem öt darab fért el lazán egymás mellett, a forró olajba tettem és mindkét oldalát pirosra  sütöttem. Az olaj közepesen forró legyen. Ha van elég helyük a fánkok maguktól megfordulnak amint kész az egyik oldaluk.
Ünnepi étek!

2012. október 9., kedd

Rózsás macaron


















Szerintetek az már milyen, hogy az előző macaronos bejegyzésem másnapján kaptam a T.Bálint kiadótól egy levelet, hogy szívesen megajándékoznának Jill Colonna Akarom, mert Makaron című könyvével. Véletlen, vagy olvasták a bénázásomat? Mindegy, a macaron mánia már annyira eluralkodott rajtam, a hol sikerül, hol meg nem- nek köszönhetően, hogy kapva kaptam az alkalmon.



Bevallom őszintén, azt gondoltam, a könyv majd hosszasan, oldalakon keresztül tárgyalja, hogy mire kell figyelni a készítése közben, de nem. Azt írja, a legfontosabb, hogy se túl meleg, se túl hideg ne legyen a konyhában, a másik, hogy nagyon-nagyon precízen kell dolgozni. A betöltött macaronokat legalább 24 órán keresztül kell hagyni összeérni a  hűtőben, fogyasztás előtt pedig fél órával kivenni onnan. A csokisat pedig egy órával. Ezután következik egy alaprecept, aminek a mennyiségétől kissé sokkot kaptam, de a könyv végén van egy rész, Ha ennyi tojásfehérje, akkor .....mi mennyi....címmel. Itt jó sok adag részletezve van.
Kitér a hibákra is, Makaronszervíz címmel.
Rengeteg recept van benne, nagyon izgalmasak, a szokásos édes töltelékek mellett például céklás-tormás, de még másnaposságra is van ajánlat!
nekem 80 g tojásfehérjém volt, ahhoz kerestem meg a megfelelő mennyiségeket:

Hozzávalók:


  • 75 g tojásfehérje
  • 50 g kristálycukor
  • 90 g mandulaliszt
  • 135 g porcukor
Nekem most nem volt mandulalisztem, csak szeletelt mandulám, amit precízen kimértem, majd ugyanígy a porcukrot is. Ezután a kávédarálón megőröltem őket. Átszitáltam, és ismét átforgattam, most a késes aprítóban. Megint csak átszitáltam. Megint csak lemértem, és a hiányzó két grammot őrölt mandulával pótoltam a könyv javaslata szerint.
Ezután az egy napja szobahőmérsékleten pihentetett tojásfehérjét vertem habbá. Közben folyamatosan figyeltem és lassan hozzáadtam a kristálycukrot is, valamint egy csepp piros ételfestéket. Kemény habot kell verni. Na igen, de mi a kemény hab. van ugye, amikor már csúcsot képez a habverő végén, de ha azt megfordítjuk, a csúcs elhajlik. Ha kicsit tovább verjük, akkor már egyenesen marad. Aztán van, amikor annyira kemény a hab, hogy már vágni lehet. Én azt gondolom, hogy az a jó, amikor a hab csúcsosan megáll a habverő végén.
A kész habot a porcukros mandulához adtam és egy spatulával összeforgattam. Határozottan, de ügyelve, hogy a habot ne törjem össze. Ezután jön a légbuborékok kipréselése. Egy tésztavakarót óvatosan előre, hátra mozgattam a tál alján, hogy a légbuborékokat kipréseljem. Azt írja a könyv, hogy ehhez kb. 5 perc kell. Akkor jó a tészta, ha sima és szalagszerűen folyik le a tésztakaparóról.
Ha túl lágy, akkor lapos, ha túl kemény, akkor törékeny lesz a macaron. 
Ezután habzsákba töltöttem a masszát, a tésztavakaróval a nyomócső felé toltam, és pénzérme nagyságú korongokat nyomtam a sütőpapíros tepsire. Néhány korongot megszórtam összetört rózsaborssal. 
Ezután jött a pihentetés, ami legalább 30 perc, de lehet egy óra, sőt párás időben még több is. Akkor jó, ha a korongok teteje megszilárdul, bebőrösödik.
A sütő hőfoka sem mindegy. 160 fok kell a macaronoknak és 10-12 perc. Na az én sütőmben ekkora hőfokon ennyi idő alatt megégnek. Nálam 140 fok és 8 perc a bevált hőmérséklet és idő.
A kisült korongokat a sütőlemezen hagytam kihűlni. 

A krémet csak azután kezdtem el készíteni, hogy kisültek a korongok. Rózsasziruppal ízesítettem, amit még Dóra barátnőmtől kaptam.
Ehhez egy dl tejszínt felmelegítettem. Egy tálban habosra kevertem egy tojást egy evőkanál kristálycukorral és 4-5 ek. rózsasziruppal. Hozzáadtam egy teáskanál kukoricalisztet, majd lassan belecsorgattam a forró tejszínt is. Alaposan elkevertem és visszaöntöttem a lábasba, amiben melegedett a tejszín. Lassú tűzön állandó kevergetés mellett besűrítettem. Hagytam teljesen kihűlni, majd 10 dkg puha vajjal kihabosítottam. Habzsákba töltöttem és betöltöttem a macaronokat. 

Egészen jók lettek. A könyv rengeteg ötletet tartalmaz, úgyhogy lesz még macaron bőven....

2012. október 3., szerda

Csavart briós másként


Másként csavartak, mint amit már mutattam, mert ahhoz csak egy szálat sodortam meg és tekertem fel, ennél viszont több szál csavarodik és tekeredik. Nem bonyolult, de kicsit időigényesebb, hiszen minden péksüteményhez két gombóc tésztát kell kinyújtani, viszont annyira jópofa, hogy megéri ez a kis többletmunka. Az ötlet innen származik, bár ő nem töltötte, hanem két színű tésztából készítette, majd gőzölte őket sütés helyett. Egyébként ezt a sült verziót is lehetne két színű tésztából készíteni.
A formához nekem inkább édes töltelék passzol, mondhatnám, olyan kis nőies a megjelenés, de biztosan nem lenne rossz sós kencével sem.

Hozzávalók:
  • 60 dkg finomliszt
  • 1 tk. só
  • 3 ek. cukor
  • 1 tojás
  • 1 tojás sárgája
  • kb. 3 dl tej
  • 6 dkg puha vaj
  • 2,5 dkg friss élesztő
Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe készítettem és egy könnyű, kissé lágyabb tésztát dagasztottam. 30 percig hagytam kelni, majd lisztezett felületre borítottam és 10 (ha kisebbeket szeretnénk, akkor 12) egyforma darabba vágtam. Ezután mindet elfeleztem és gömbölyítettem.


Hagytam 10 percig pihenni, majd fogtam egy gombócot és egy hosszú csíkot nyújtottam belőle. Megkentem a töltelékkel és egy másik, ugyanakkorára nyújtott tésztával befedtem. A közepét egy derelye-, vagy pizzavágóval kb. cm szélesen felcsíkoztam, de ügyeltem, hogy a végeken egészben maradjon:






A tésztát ezután felemeltem, egy kicsit érdemes megrázni, hogy a szálak szétnyíljanak, majd megsodortam és feltekertem:



Sütőpapíros tepsin hagytam őket kelni kb. 30 percig, majd 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt készre sütöttem. A még forró briósokat vékonyan megkentem olvasztott vajjal, ettől szép fényes színük lett, és megszórtam kevés porcukorral, attól meg csinosabbak lettek.

Töltelék lehet bármi. A legfelső képen lévő fahéjas volt, amihez puha vajat kevertem ki kevés cukorral és fahéjjal.
A fázisfotókon lévők mákos-szilvás tölteléket kaptak, amihez az őrölt mákot elkevertem kevés cukorral, mézzel, fahéjjal, citromhéjjal és levével, majd saját szilvalekvárt adtam hozzá.






















De készítettem már egyszerű nutellásat is:



















És vaníliásat is, aminek a tésztájába is került vanília és a töltelékébe is. Egy rúd vanília kikapart magját osztottam el, kétharmada ment a tésztába, a maradékot pedig puha vajjal és cukorral kevertem ki:



El tudom képzelni levendulás változatban, vagy diós-lekváros, túrós-mazsolás, mogyorós ízekben, de akár a turbó csokis kifli töltelékével is. 

2012. október 2., kedd

Fügés szilvacsatni (chutney)



















Vettem a piacon szép, nagy szemű szilvát, betettem a kamrába, aztán pár napig el is felejtkeztem róla. Ezalatt viszont igen csak beérett, puhább lett, amit az én drága gyermekeim már nem szeretnek, így lett belőle csatni. Mivel volt itthon pár szem fügém is, fügés csatni. És mivel épp volt egy fél vanília is a kezem ügyében, fügés, vaníliás csatni és mivel szeretem az édes-csípős-savanyú kombinációt csili is került bele.
És mivel mindez a vasárnapi ebédfőzés közben jutott eszembe, helyhiány miatt nem gázon készült, hanem sütőben.

Hozzávalók:
  • 1 kg szilva
  • 3-4 szép füge
  • egy alma
  • 1 lilahagyma
  • 2 g fokhagyma
  • 1 ek. reszelt gyömbér
  • egy csili
  • fél rúd vanília
  • 15 dkg cukor
  • 2 dl ecet (én sherry ecetet használtam, de jó a vörösbor vagy balzsamecet is)
  • só, bors
Egy cseréptálba készítettem az összes hozzávalót. Először a finomra vágott lilahagymát, a reszelt fokhagymát és gyömbért, a kimagozott és apróra vágott csilit, erre a megmosott és negyedelt fügét, a meghámozott és apró kockára vágott almát, és a negyedelt szilvát. Megszórtam a cukorral, aláöntöttem az ecetet. Egy fél vanília rudat kettéhasítottam és anélkül, hogy kiszedtem volna a magját, azt is az edénybe dobtam. Egy fakanállal összekevertem és 200 fokos sütőbe tettem. Jó két óra alatt sült sűrűre, sziruposra, közben kb. fél óránként átkevertem. 
Míg sült kisebb üvegeket kimostam, és a mikróban sterilizáltam. A forró fűszeres lekvárt az üvegekbe szedtem, pár percre fejre állítottam, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni.