2017. március 22., szerda

Scali kenyér kovásszal




















A szezámmagos fonott kenyér nagy kedvenc volt, gyakran sütöttem, aztán egyszer csak elmaradt. Most ismét megsütöttem, de ezúttal élesztő nélkül, csak természetes kovásszal. Az eredeti ecept szerint ez egy pihe-puha bélzetű, lágy, kellemesen édeskés ízű kenyérke, amit persze a sok szezámmag tesz különlegessé. Kovásszal is hasonlót szerettem volna elérni, ezért afehér kovászt 4 óránk etettem előző nap, így nem lett savanykás ízű, majd ebből a kovászból készítettem egy keményebb kovászt, vagyis kovászos öregtésztát.
Tehát, a sütést megelőző napon a hűtőben lévő rozskovászomból kivettem 20 grammot, megetettem 20 gramm kenyérliszttel és 16 g (80%) langyos vízzel. Alaposan elkevertem, és a dobozra lazán rátettem a tetejét. 4 óra múlva kivettem belőle 20 grammot és az előzőekhez hasonlóan megetettem. A 3. etetésnél már az egész mennyiséget szaporítottam tovább. Este, a 4. etetés előtt kivettem belőle 50 grammot a kovászos öregtésztához, a maradékot pedig megetettem ugyanannyi súlyú liszttel, amennyi a maradék kovász súlya volt és kb 80-85 % vízzel.
A kovászos öregtésztához 150 g kenyérlisztet, 50 g fehér kovászt és 90 g vizet elkevertem és alaposan összegyúrtam. Fedeles dobozba tettem és másnapig a konyhapulton hagytam.
Reggel a fehérkovászt ismét megetettem, az öregtésztához nem nyúltam. 4 óra múlva kezdtem a kenyérsütést.

Hozzávalók:

  • 350 g BL 80 kenyérliszt
  • 250 g kovászos öregtészta
  • 50 g frissen etetett fehér kovász
  • 1 púpos tk. só
  • 2 ek. olívaolaj
  • 50 g görögjoghurt
  • 150 g langyos víz

  • 1 tojásfehérje
  • kb. fél csésze szezámmag

Tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót, elkevertem. A közepébe mélyedést készítettem, ide tettem a kovászos öregtésztát, a kovászt, a joghurtot és a vizet. Görögjoghurt helyett sima joghurt is jó, de akkor kicsit kevesebb víz is elég a tésztához. Kézzel összekevertem a hozzávalókat, majd amikor összeállt egy gombóccá kitettem a deszkára és kb. 15 perc alatt alaposan megdagasztottam, leginkább a csapkodós módszerrel. A kész tészta szép sima, fényes felületű, puha, de nem ragacsos.

























Egy tálba belecsorgattam az olajat, beletettem a tésztát és fóliával szorosan lefedtem. Kb. 2 órán keresztül kelt, közben kétszer finoman átmozgattam.
A megkelt, szép hólyagos tésztát három egyforma darabba vágtam, finoman gömbölyítettem őket, majd letakartam egy fóliával és 30 percig piheni hagytam. Ezután egyesével rudakat sodortam belőlük úgy, hogy előszor a tenyeremmel finoman kilapogattam a cipócskákat, majd szorosan feltekertem, végül kb.  cm hosszúságúra sodortam.
A tojásfehérjét lazán felvertem, a szezámmagot pedig egy tálcára szórtam. A három tésztarudat egyesével lekentem tojásfehérjével, körben mindenütt, majd a szezámmagba forgattam. Ezután a hagyományos módon megfontam. A fonatot sütőpapírra fektettem.














Egy fóliával lazán letakartam, és betettem a sütőbe, ami természetesen nem volt bekapcsolva, csak a világítása. Ez a kis fény elegendő ahhoz, hogy a sütőt kellemes hőfokon tartsa. A kenyérke kb. két órán keresztül kelt, közben többször is ellenőriztem újpróbával. Amikor nyomásra puha lett a tészta (és persze szemmel láthatóan is kb. duplájára nőtt), kivettem a sütőből. A sütőt gőzös sütésre állítottam és 230 fokra előmelegítettem. A megkelt tésztát a sütőbe tettem, a hőt azonnal 220 fokra mérsékeltem. Kb. 40 perc alatt sült szép pirosra. A sütési idő vége felé érdemes figyelni, ha nagyon pirosodna, tovább kell mérsékelni a hőt, nehogy a szezámmag keserűre égjen.
Ha nincs gőzbevezetéses funkció a sütőn, akkor persze jó a hagyományos gőzösítés, azaz a sütő aljába bekészítünk egy kisebb fém tepsit, ebbe öntünk egy pohár forró vizet, amikor a tésztát betoljuk sülni. Ilyenkor érdemes légkeverést választani, hogy a gőz egyenletesen beterítse a sütőteret. A vizes tepsit 25-30 perc után ki kell venni a sütőből.

A kész kenyeret rácson hűtöttem ki.





1 megjegyzés:

Balázs Peti írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.